Ön azt állította a minap, hogy jobbikos képviselők rendszeresen zsidóznak a parlamenti ülésteremben.
Így volt.
Kedd esti blogbejegyzésében egy konkrét esetet hozva fel ezt írta: „Jobbikos képviselőtársam azt fejtegette /egyébként már sokadjára (!)/, hogy “Hitlernek mindenben igaza volt, csak az eszközben tévedett kicsit”, merthogy “ezzel a holokauszttal” hatalmas fegyvert adott a zsidók kezébe”. Itt közbeszúrta, hogy “sátán népe, mert én ezt gondolom a zsidókról”, elég lett volna őket kirakni Európából, folytatta, merthogy “nem európai nép”. Mindezt egy tiszaeszlári vérvádról szóló beszélgetésben, ahol azt is kifejtette, hogy “nálam vannak a dokumentumok, az egész egy rituális gyilkosság volt”.
Valóban ezt írtam.
Ha jól értem a szövegbe rejtett utalást, az április harmadikán tiszaeszlározó Baráth Zsolt képviselő követte el a jelzett zsidózást is.
Nem. Egy másik jobbikos volt.
Szerdán a Parlament folyosóján felolvastuk Baráthnak a blogbejegyzést, ő pedig – ezek szerint érthetően – tagadta a dolgot. Most elárulná, kire célzott?
Nem mondok nevet, nem akarom konkrét személyre kihegyezni a történetet.
Név nélkül vádolni renonc.
Nem készítettem felvételt az esetről.
Akár ki is találhatta az egészet.
Legközelebb biztosan bekapcsolom a telefonomon a diktafont. Akkor majd lesz bizonyítékom.
Mire előkotorja zsebéből a készüléket, elszáll a zsidózás.
Nekem is jobban tetszene, ha Vonáék legalább a Parlament falai között elnémítanák az ilyen hangokat. Az ideális persze az lenne, ha kormány és ellenzék úgy politizálna, ne nyíljon tér a szélsőjobboldali hangulatkeltésre.
Fotók: Neményi Márton
Ez nem tűnik gyors megoldásnak.
Addig is a joghoz kell fordulni: az idézett mondatok kimerítik a Btk. uszításra és gyűlöletkeltésre vonatkozó passzusát.
Ön mondta: nincs bizonyíték.
Ha Kövér László újra beengedné az újságírókat a földszinti páholyokba, ők rögzítenék a beszólásokat, és nem a képviselőknek kellene tudósítót játszaniuk.
Baráth Zsolt azt üzeni önnek: szívesen társalogna.
Miről? A zsidóságról? Nincs túl sok közös a világképeink között.
Az LMP mostanáig azt vallotta, hogy beszélgetni kell a jobbikosokkal, érvelni ellenük, meggyőzni őket. Volt frakcióvezetőjük, Schiffer András nyilatkozta nekünk 2010 augusztusában a következőt: „Persze elkezdhetnénk rasszistázni és kivonulni, volt rá példa a magyar parlamentben. Hisztériát rendezhetnénk, és azt gondolhatnánk, hogy na, ma megtettük, ami egy demokratától elvárható. Ostobaság lenne. Már csak azért is, mert a Jobbik-frakció, mint ahogy a szavazóközönségük is, heterogén, van köztük sok olyan, aki nem rasszista és nem homofób. Viszont radikális változást akarnak. Megjegyzem: mi is radikális változást szeretnénk. Csak nagyon másképp.”
Egyetértek Schiffer Andrással. Választók százezrei küldték a Jobbikot a Parlamentbe, ráadásul ott ülnek közvetlenül mellettünk. Ilyen felhatalmazással és ilyen közegben irreális elvárás, hogy ne álljunk szóba velük.
Pláne így lesz ez, ha netán megvalósul a Karácsony Gergelytől származó alfabetikus ülésrend.
Na, akkor végképp.
A nevelői attitűddel hogyan fér össze, hogy ön a következőképpen zárja keddi blogbejegyzését: „Kedves náci képviselőtársak: csatoljatok harcimentét, fogjátok a Mein Kampfot és a sámándobot, és lovagoljatok el egy kiadós szellemi-erkölcsi továbbképzésre – kezdhetnétek mindjárt a Bibliával. Vagy ha már az olvasás meghaladja a képességeiteket, és ragaszkodtok a fajgyűlölethez, akkor – hogy is szoktátok mondani a melegek kapcsán – legalább ne a szemem előtt csináljátok.” Képviselő úr, ez nem edukáció, hanem tökön rúgás.
Van egy foka a nettó fajgyűlöletnek, amire kizárólag a teljes elhatárolódás lehet a válasz. Ettől még úgy általában tényleg nem kirekeszteni kell őket a diszkurzív térből, hanem bebizonyítani, hogy az érveik ostobaságok, megoldásaik nincsenek, így politikájuknak nincs létjogosultsága. Ezzel együtt működő alternatívát kell felmutatnunk, hiszen a Jobbik megerősödésének fő oka, hogy meglovagolta az utóbbi évek silány politizálása nyomán kialakuló hangulatot. A Jobbik szavazóinak csak egy része meggyőződéses hungarista és rasszista, a többség simán protestszavazó – utóbbiaknak kell elmagyarázni, hogy pártjuk életveszélyes. Ráadásul a jobbikos képviselők sem egyformák, helytelen volna egyenlőségjelet tenni a náciskála két szélső értékén elhelyezkedők közé.
Azt írja blogján a hitlerező anonymus képviselőről, hogy „visszaeső elkövetőről beszélünk, akivel szemben teljesen hatástalannak bizonyult a rendszeres személyközi konfrontáció”. Mondana példát konfrontációra?
Sok volt. Keveredtem vitába az idézet megfogalmazójával is, teljesen reménytelen eset. Cigányoznak, zsidóznak, négereznek, és a gyilkos baloldal toposzt is előszeretettel használják. Szoktam javasolni, hogy ennél azért kicsit cizelláltabban közelítsük meg a valóságot, olyankor felvetem, talán nem minden baloldali gyilkos. Lehetetlen küldetés.
Mostantól ön lesz az LMP első számú antifasisztája?
Eszemben sincs prioritássá tenni ezt a szerepet. Ha mikrofonba hangzik el vállalhatatlan megjegyzés, eztán is összehívjuk a házbizottságot, ebben partner még a Fidesz is. A többi eszközön gondolkodunk.
