A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke igehirdetésében úgy fogalmazott: képesnek kell lennünk arra, hogy legyőzzük félelmeinket, hogy embertársainkkal ne tehessünk meg bármi rosszat, hogy kapcsolatainkat újra tudjuk teremteni.
“Húsvét első tanúi sem voltak annyira magabiztosak. (…) Szomorúak, összezavarodottak voltak. Nem tudják, mi lesz a következménye annak, hogy volt valaki, aki úgy szólt, mint akinek hatalma van. Volt itt valaki, aki nem taszította magától az elromlott életű, kisiklott életű embereket, hanem magához vonzotta őket. Volt itt valaki, akiben olyan sokan hittek, akitől olyan sokan annyit reméltek. Aztán megtörtént a rettenet: elfogták, megkínozták, meghalt” – mondta Bölcskei Gusztáv, majd feltette a mindenkiben akkor felmerült kérdést: “mi lesz ebből?”.
Válaszként úgy reagált, “rá kell jönni, hogy Isten mégiscsak jól rakta össze ezt a Jézus-projektet”. Ez a húsvéti evangélium: olyan dolog történt, amit az emberek el se tudtak volna képzelni. Észre kell vennie azonban az embernek – figyelmeztetett -, hogy nem ő irányítja a dolgokat, hogy az ember nem magának köszönheti a boldogulást, nem ő rendezi el a “Jézus-ügyet”, ebben ugyanis “Isten a projektgazda”.
Meglátása szerint a félelem sokszor erőt adhat a túlélésre, nagyobb teljesítményt hozhat ki az emberből, “de ez még nem az Isten által jól összerakott Jézus-projekt, az ennél több”. Képzeljük csak el, hogy mi történik a világ legokosabb okostelefonjával is, ha nincs térerő. Húsvétkor Isten úgy rakta össze a Jézus-projektet, hogy Krisztus feltámasztásával megadja a térerőt nekünk, halandó bűnösöknek. Itt van reménységetek, az élet térereje – üzente a debreceni Nagytemplomot zsúfolásig megtöltő híveknek.
Húsvét következménye ez: felismertük, hogy a halál egyenlő a kapcsolatok megszakadásával és az egymásról való elfelejtkezéssel, de Krisztus megmutatta, lehetséges kapcsolatba lépni vele és egymással.
Igehirdetése végén Bölcskei Gusztáv következményes húsvétot kért Istentől, a szertartás pedig úrvacsora osztással fejeződött be.
