A Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Eötvös Károly Intézet részletesen elemezte, hogy a kormánynak a Velencei Bizottság lesújtó véleményére válaszul elkészített, a bíróságok szervezetét és igazgatását, valamint a bírók jogállását szabályozó törvényeket érintő korrekciója mennyiben küszöböli ki a szabályozás problémáit. Az elemzés megállapítja, hogy a kormányzati válasz nem ad okot megnyugvásra.
A kormány törvényjavaslata a Velencei Bizottság által megfogalmazott tételes kritikáknak csak egy részére reflektál, a Bizottság számos észrevétele jogalkotói válasz nélkül marad. Például hiába vétózná meg az Országos Bírói Tanács az Országos Bírósági Hivatal elnökének döntését akkor, ha az nem a nyertes pályázót nevezné ki bírónak, ha ugyanakkor az OBH elnöke bármikor eredménytelenné nyilváníthatja a pályázatot. Sőt, az OBH elnöke továbbra is jogosult bírákat vagy ügyeket kontroll nélkül másik bírósághoz áthelyezni.
A kormány úgy kezeli a Velencei Bizottság bírálatát, mintha az egy egyébként jó szabályozási filozófia mentén kialakított törvénycsomag egyes szabályainak helyességét kérdőjelezné meg csupán. Ezzel szemben a Velencei Bizottság az új rendszer olyan koncepcionális problémáira mutatott rá, amelyek nem küszöbölhetők ki a törvény egy-egy nyilvánvaló hibájának kiigazításával, és különösen nem orvosolhatók a tételesen megfogalmazott kritikák jelentős részének figyelmen kívül hagyásával. A mozaikszerű változtatások nem alkalmasak a rendszerszerű problémák kezelésére.
Az elemzés a Velencei Bizottság által kifogásoltak sorrendjében, tételesen tekinti át és értékeli a kormányzati korrekciónak tekintett törvényjavaslatot. Arra is felhívja a figyelmet, hogy beláthatatlan következményekkel járhat, ha a kormányzat nem tesz maradéktalanul eleget a Velencei Bizottság által ismertetett követelményeknek. A mindenkori kormányoknak a bírói hatalmi ággal szembeni bármilyen erőfitogtatása, még akkor is, ha közvetlen módon nem hat a bírák ítélkezési tevékenységére, olyan környezetet teremt, amelyben a bíró és az igazságszolgáltatásért a bírósághoz forduló ügyfél is joggal feltételezheti, hogy a bíróság politikai nyomás alatt áll.
Ez elvezethet oda, hogy senki nem bízhat abban, hogy szükség esetén részére igazságot szolgáltatnak a bíróságok. Nincs az a tisztességes aktuálpolitikai cél, amelynek oltárán a független igazságszolgáltatás vagy az abba vetett hit feláldozható lenne.
A teljes elemzés itt olvasható