Az általános iskolai beiratkozás pontos idejét a fenntartók határozzák meg. Van olyan intézmény, ahol már márciusban, de a legtöbb helyen áprilisban – Budapesten például április 19-20-án – kell aláírni a hivatalos papírokat. A szabad iskolaválasztás jogával élve (amelyet az új köznevelési törvény a jövőben is biztosít), bizonyos korlátok között, a szülők dönthetik el, hova íratják a gyereküket. Hozzá kell tenni, hogy e szabadsággal leginkább a városokban élők, illetve a jobb módú családok tudnak élni. Éppen ez a szabályozás árnyoldala: sok településről, aki teheti, elviszi gyerekét a jobb, városi iskolákba, s így kialakulnak a kistelepülési szegényiskolák. Etnikai aspektusból: így születek meg a gettóiskolák.
Iskolaérett-e a gyerek?
Mindenekelőtt azt kell eldönteniük, hogy egyáltalán menjen-e a gyerek iskolába vagy még maradjon az oviban. Érdemes e tekintetben az óvónőkre hallgatni, akik talán a leginkább el tudják dönteni – mérések és a tapasztalatik alapján –, hogy a gyerek iskolaérett-e vagy sem. A törvény szerint, amennyiben iskolaérett valaki, már hatodik születésnapja előtt (ha az adott évben betölti 6. évét) mehet iskolába, ugyanakkor arra is lehetőség van, hogy valaki csak nyolcévesen. (Ez utóbbira a közhiedelemmel ellentétben alig van példa, a gyerekek egy százaléka marad nyolcéves koráig oviban.)
Indokolt esetben nagy szüksége van a kisgyermeknek arra, hogy időt nyerjen fejletlen részképességeinek kiteljesítéséhez, tehát egy évvel később kezdje meg iskolai tanulmányait. Az indokolatlan visszatartás azonban kifejezetten káros lehet, mert csökkenti az iskolára érett gyerek optimális fejlődésének lehetőségeit, unatkozik az óvodában, már nem partnerek számára a játszótársak, érdektelenek a felkínált foglalkozások.
A tanító személye a döntő
Ha a „menjen vagy maradjon” kérdés az előbbi javára dőlt el, következik a második kérdés: melyik iskolába írassuk a gyereket. A tavaly márciusban elhunyt Ranschburg Jenő mindig azt hangsúlyozta, hogy elsősorban ne iskolát, hanem tanítót válasszunk. Ha a szülők ismerik a saját gyereküket, akkor tudják azt is, milyen típusú tanító néni tud hatni rá. Van gyerek, akinek szigor, következetesség és ellentmondást nem tűrő hang kell. A másiknak pedig pont az ellenkőzője: lágyság, engedékenység, anyáskodás.
Vekerdy Tamás s lapunknak korábban azt emelte ki, hogy próbáljunk olyan iskolát választani, ahová vélhetően szeret majd a gyerek járni, mert így az eredményeik is jobbak lesznek. Az agyfiziológiai vizsgálatok kimutatták, hogy öröm nélkül nincs tanulás, nincs fejlődés. Nagyon fontosnak tartja a gyermekpszichológus az érzelmi intelligenciára ható művészeti nevelést, így olyan iskolát ajánl, ahol erre kiemelten figyelnek.
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának docense, Kereszty Zsuzsa azt tanácsolja a szülőknek, hogy legelőször is menjenek el az iskolába és kérdezzék meg, ki lesz a tanító. Ha a tanító azzal büszkélkedik, hogy az ő elsősei már karácsonyra írnak, akkor semmiképp ne adjuk oda a gyereket – mondott egy konkrét „paramétert” Kereszty Zsuzsa. A PISA-mérések is azt bizonyítják, hogy azok az országok a sikeresek, ahol hosszú az alapozó időszak.
Központban a tananyag?
Vekerdy Tamás szerint a fő kérdés az, hogy egy iskolának mi a fontos: a tananyag – aminek a 75 százalékát a mérések szerint az eminensek is garantáltan elfelejtik öt év alatt –, vagy a gyermek. Az előbbit preferálót tananyagközpontú, az utóbbit gyermekközpontú iskolának nevezi a szakirodalom. Vekerdy természetesen az utóbbit javasolja.
Az új köznevelési törvény és a készülő alaptanterv egyértelműen a tananyagközpontú iskola szemléletet próbálja ráerőltetni az iskolarendszerre, így egyre nehezebb lesz a dolga a más, és akár bevált, eredményes utakon járó iskoláknak. Van azért kiskapu: a törvény bizonyos feltételekkel megengedi az „aki nem lép egyszerre”-elvtől való elhajlást, egyelőre nem látni, hogy a gyakorlatban hány iskola tud, vagy hány iskolát hagy a kormányzat majd élni ezzel a lehetőséggel. Gyerekközpontú iskola sokféle működik ma az országban, a lényegük az, hogy minden egyes diákból azt hozzák ki, ami bennük valóban megvan.
Az előíró tantervre épülő, egységes iskolához való visszafordulást erőltető kormányzat nem biztos, hogy célt fog érni. Sok szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy a jó iskolának alkalmazkodnia kell a változásokhoz, tehát nem lehet olyan, mint 20 vagy 50 évvel ezelőtt. Márpedig nagyon sok változáson ment keresztül az utóbbi időben a világ. Rengeteg új információ bombáz például bennünket és a gyerekeket is. Ezek kezelését, a fontos és kevésbé fontos információk szűrését, rendezését meg kell tanulni. Mára az iskolában nem az emlékezeten és a figyelmen van a legnagyobb hangsúly, hanem az olyan ismeretek megszerzésén, ami később a tanultak alkalmazását is elő fogja segíteni. Nem árt, ha utánajár a szülő, hogy ezt a szemléletet mennyiben tette magáévá a kiszemelt iskola.
