Egy belvárosi művészlakás illatos pipafüstjében és félhomályában találkoztunk, Szikra Józseffel a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagjával, és Benkő József, Nívó-díjas rendezővel. A művészek idestova 1 éve ötletelnek azon, hogy a több száz oldalas önéletrajzi Szikra-regényt, hogyan valósíthatnák meg a színpadon. A mű ugyanis nem tehető fel a deszkákra, és természetesen nem is ezzel a céllal íródott. De 40 év távlatából mégiscsak illő visszatekinteni az elért eredményekre, a legkedvesebb szerepekre és a hullámvölgyekre.
Szikra színésznek született és ezt nem szégyelli, ahogy azt sem bánta meg, hogy 30 éve a győri társulatot erősíti. Ezen évtizedek margójára íródott az április 20-i előadás, melyet a Kisfaludy-teremben egy legénylakás díszletében láthat majd a közönség.
„Az életem legfontosabb 3 évtizedét próbáltuk besuvasztani Bozsó barátommal ebbe az estébe. Igyekeztünk humort, drámát, tragédiát, életet, magánéletet, és persze színházat beleépíteni az előadásba. Szeretném, ha interaktív lenne ez a találkozás a nézőkkel, ha a közönség is bekapcsolódna valamilyen formában, természetesen mindezt úgy, hogy jól érezzék magukat. Szeretném, ha megéreznék, számomra mit jelent a színház, mert ennyi év tükrében azt kell hogy mondjam, tényleg ez az életem” – mondta a Győr24-nek a színész.
„Szikrám döntött úgy, hogy vigyem én színpadra az életét, és ez egy rendező számára mindig nagy megtiszteltetés. Ez egy intim dolog, és ilyenkor az ember mindig jobban odafigyel, hogy megmutassa a művészből azokat a morzsákat, amelyek számára fontosak voltak” – ezt már a rendező hangsúlyozta portálunknak. Szikra József személyisége kapcsán hozzátette, hogy az egyénisége minden darabján „átsüt”. „Évtizedek óta látom a színpadon, ő mindig ő, de mindig más” – fejezte be beszélgetésünket Benkő József.
