Megkezdődött az MSZP kongresszusa a budapesti SYMA-csarnokban, a csaknem négyszáz küldött zárt ülésen választja meg a szocialista párt tisztségviselőit. Nyitó beszédében Mesterházy Attila pártelnök azt mondta, az elmúlt csaknem két évben, vezetésével stabilizálták az MSZP helyzetét és növekedő pályára állították a párt támogatottságát, így ma már egyértelmű, hogy a szocialisták részvétele nélkül nem lehet leváltani az Orbán-kormányt.
Odakint az épület előtt Mesterházy kihívója, Szanyi Tibor beszélt a sajtónak arról: ha a küldöttek nem őt választják pártelnöknek, nem lesz változás. Javasolta továbbá, hogy az MSZP-ben válasszák szét a pártelnöki, a frakcióvezetői és a miniszterelnök-jelölti pozíciót.
A kongresszuson tizenöt tagú elnökséget választanak a küldöttek, ennek részeként elnököt, elnökhelyettest és két alelnököt, továbbá választmányt.
Nagy meglepetés nem várható, a lényegi humánpolos kaszáláson rég túlesett a párt: a Lendvai Ildikó, Szekeres Imre, Kiss Péter, Hiller István, Puch László, valamint Kovács László, Katona Tamás, Baja Ferenc és Juhász Ferenc nevével fémjelzett „öregeket”már a 2010-es választási vereség után a szakpolitikai kabinetekbe száműzte Mesterházy Attila. A pártelnök pozícióját tovább erősítette a gyurcsányisták tavaly októberi távozása.
Vagy ő, vagy ő
Fotó: MTI / Beliczay László
Most egyetlen kihívója akadt az elnöki posztra: Szanyi Tibor, a Kapitány. (A jelöltekkel készített villáminterjúinkat itt olvashatják.) Szanyinak kevés esélyt adnak az általunk megkérdezett szocialisták – sőt: a többség fikarcnyit sem -, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Kapitány képes volt összegereblyézni a jelöltté váláshoz szükséges háromezer aláírást. Ami nagyon sok. Egyrészt, mert a nyilvántartott harmincezer fizető párttag legföljebb fele aktív. Másrészt: nem pullancok gyűjtöttek Szanyinak és Mesterházynak, hanem nekik maguknak személyesen kellett elérniük és meggyőzniük három-háromezer párttagot mindenféle gyűléseken.
A Szanyi sanszát lekicsinylők ezzel együtt hangsúlyozzák: egy aláírás még nem jelenti azt, hogy gazdája az elnöki székben is a Kapitányt látná szívesen, csupán azt, hogy híve a többes jelölésnek. Amúgy heves kritika is érte a jelöltállítás módszerét. Sokak szerint az aláírásgyűjtést kísérő országjárás túl sok időt vett el Mesterházy Attilától, akinek inkább a kormányzati munka bírálatára kellett volna koncentrálnia.
Kandidánsok
Ínyenceknek és alulképzett kongresszusi küldötteknek összefoglaljuk, kit és hogyan választ a szombati dzsembori. Aztán mindezek jelentőségéről ejtünk szót.
Durván négyszázötven küldött kapott meghívót, várhatóan közel négyszázan ott is lesznek a Syma csarnokban. A pártelnökös cédulán vagy Mesterházyra vagy Szanyira lehet ikszelni, az győz, aki többséget szerez.
Pont így zajlik ez a választmányi elnök poszttal is, amelyre Botka László mellett az eddigi birtokos, Simon Gábor kandidált egészen e hét csütörtökig visszalépéséig.
Simon Gábor
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
A választmányvezérség után az egyetlen elnök-helyettesi megbízatás kel el; erre Balogh András mellett megméreti magát Szanyi Tibor (amennyiben pár perccel korábban bukja az elnöki métát) és az immár erre az egyetlen posztra rámozduló Simon Gábor.
Eztán két alelnökre bök rá a kongresszus. Három lehetőségből: Gúr Nándor, Herczog Edit, Horváth Csaba.
Legvégül tizenegy mezei elnökségi tagot választanak a küldöttek. Haladóknak eláruljuk, mindezt úgy teszik, hogy egy itt most el nem mondjuk hogyan felállított jelölőbizottság által a kongresszus elé engedett huszonvalahány nevet tartalmazó listából minden küldött kiválaszthatja a neki legszimpatikusabb tizenegyet. (Azt már tényleg csak a teljesség kedvéért írjuk ide, meg azért, hogy fájjon: a föntieken túl a pénzügyi ellenőrző bizottság élére egyetlen jelöltből Tukacs Istvánt, az etikai csúcsára szintén egyetlenből Bárándy Gergelyt, a fegyelmi tanács sztratoszférájába Steiner Pált emeli majd a kongresszus.)
Mi a tét?
Vajon ki és mire játszik ebben a szebb napokat látott pártban? Az elnöki posztról már szóltunk ebben a cikkben meg az ajánlott interjúkban is, nézzük a többit.
A szociknál egyetlen olyan pozíció létezik, amit nem ural az elnök, ez pedig a párt lelkiismereteként, belső parlamentjeként emlegetett, a tagság delegálta tagokból álló választmány elnökéé. A választmány tényleges belső hatalom: e testület hagyja jóvá egyebek mellett a programot, a választási listákat és a szövetségkötéseket. Vagyis akár vétózhatja is az elnök, az elnökség döntéseit.
Sok éve Simon Gábor vezeti a választmányt, szívesen maradt volna, ám felmérve, hogy nincs esélye Botka ellen, visszalépett. „Rakkolós fiú, de elkopott ezen a poszton, váltani kell, Onedin kapitányt is lecserélték Izaurára, amikor csökkent a nézettsége” – zanzásítva nagyjából ezt mondták róla az általunk megkérdezettek.
Utódja Szeged „lendületes, operatív” polgármestere, Botka László. Akivel kapcsolatban egy vezető szocialista politikus úgy fogalmazott az FN24-nek: „Óvatos duhaj, szokása addig várni, míg elmegy a vonat.” Botka intercityjének célállomása vélhetően a „Pártelnök” nevet viseli, a választmány elnöki posztot alighanem megállónak szánja. Ezzel a legutóbbi kongresszuson elhangzott szavainak megfelelően cselekedett. Ha valaki nem emlékezne, így hangzott az ominózus, Mesterházynak címzett mondat: „Nem eléd, nem mögéd, de melléd állok.” Ez lenne az.
Botka László – Intercity
Fotó: Neményi Márton
Az alelnöki verseny is lefutottnak tetszik. Horváth Csaba mögött ott állnak a fővárosi küldöttek, az éhségmenetet felkaroló, és az Országgyűlés foglalkoztatási bizottságát vezető Gúr Nándort pedig Borsod tolja. Így az EP-képviselőként Brüsszelben európai hétköznapokat élvező Herczog Editnek legföljebb a vállveregetéseket eredményező harmadik hely juthat.
Ejtsünk még pár szót a tizenöt fős elnökségről. Ennek automatikusan tagja az elnök, két helyettese, és az alelnök. Plusz kvótailag be kell férjen három nő és három harmincöt év alatti fiatal. A szombati szavazólapra az állva maradt húsz jelölt neve kerül föl, nincs köztük egyetlen „öreg” sem. Eleve mindössze hárman pályáztak ebből a korosztályból, de ketten (Hiller István és Szekeres Imre) azonnal visszalépett, s csak Kovács László állt a Puch László vezette jelölőbizottság elé. Ahol némi meglepetésre nem kapta meg a minimális egyharmados támogatást. „Ő az arculatváltás nagy áldozata” – ezt mondták róla.
Így aztán Kovács és a korábbi generáció emblematikus figurái továbbra is „csupán” a frakción belül működő kabinetek vezetőiként dolgozhatnak – Kovács a külügyiben, Szekeres a gazdaságiban, Lamperth a jogiban, Kiss Péter a társadalompolitikaiban, Hiller az oktatásiban.
Személyes fiskális tétje amúgy nincs a pozícióharcnak: extra pénz, fizetés kizárólag a pártelnöki munkáért jár, bruttó kettőszáznyolcvankétezer forint.
