Az egyesület alapításának ötletét lényegében a kényszer szülte, a rendszerváltást követően úgy tűnt, az összefogás segíti a kiállítási lehetőségek megteremtését, és így könnyebb boldogulni a pályázatokon is – mondta a tárlat megnyitója előtt Aranyi Sándor festőművész.
A független, önálló szellemi műhely hasonlóan gondolkodó művészeket tömörít, akiket a szegediség vagy a városhoz kötődés kapcsol össze. Egy ilyen közösségnek akkor van igazán értelme, ha az akár különböző területen működő alkotók megmutatják egymásnak munkáikat és elbeszélgetnek azokról – fogalmazott a Szegedi Tudományegyetem Rajz-művészettörténeti Tanszékét irányító művész.
Wehner Tibor művészettörténész a megnyitón emlékeztetett rá, a két világháború között virágkorukat élő művészeti egyesületek csak 1990-t követően szerveződhettek újjá. Bár az akkor induló szervezetek közül több már megszűnt, a Szög-Art nemcsak, hogy létezik, hallatlan intenzitással dolgozik: hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon mutatkoznak be tagjai, művésztelepeket szerveznek, vendégeket hívnak meg.
A szakember elmondta, a Szög-Art tagjainak munkáit műfaji és technikai változatosság jellemzi. A művek között éppúgy megtalálhatóak a természetelvű és absztrakt, mint a figuratív és nonfiguratív, a tradicionális és a rendhagyó alkotások, mindegyiket jellemzi azonban a mértéktartó, visszafogott, korszerűségre törekvő attitűd, a sablonok és ugyanakkor a szélsőségek elutasítása.
A május 6-ig látható tárlaton az iparművészet kortárs törekvéseiből, a kisplasztikáktól kezdve a festészeten át a modern grafikáig szinte minden képzőművészeti ágból ízelítőt kapnak a látogatók. A huszonkét alapító közül azok alkotásait – Lázár Pál szobrait, festményeit, Fisher Ernő képeit, Kass János és Dér István grafikáit – is láthatja a közönség, akik nem élhették meg a jubileumot.
