Orbán szavakban visszacsúszott

Harmadszor írt ki a TINTA Könyvkiadó internetes szavazást arról, hogy mely szavak a legjellemzőbbek az előző évre. A listán abszolút a negatív töltetű szavak dominálnak. Toronymagasan vezet a válság szó – csakúgy, mint három éve mindig –, ezt követi a végtörlesztés és a devizahiteles. A rossz gazdasági helyzet rányomta a bélyegét az eredményre, hiszen „2011. szavai” között előkelő helyen áll a leminősítés, az euróválság, az adósságspirál és az IMF is. Az ötvenes listára felkerültek technikai eszközök is, a táblagép a 4., a pókkamera a 21., a Facebook a 27. a sorban.

A szavazóknak valószínűleg nem ugrik be, hogy politikust, művészt, tudóst vagy sportolót is meg lehet jelölni az év legjellemzőbb szavai között. Az első 50 szó között egyetlen személynév található, Orbán Viktoré. A miniszterelnök a tavalyi listán még 25. volt.

Kiss Gábor, a szavazás ötletgazdája szerint a szó az élet tükre. „Ha azt mondom kaftán, turbán, minaret, dzsámi, máris az oszmán-török korban képzeljük magunkat. Ha azt, hogy sztahanovista, kollektivizálás, békekölcsön, lódenkabát, megjelenik az 50-es évek hangulata” – illusztrálta korábban állítását a Tinta Kiadó igazgatója. A szavazós játék lényege, hogy a kiadó honlapján mindenki bejelölhetett három olyan kifejezést, ami eszébe jut az előző évről. Van, aki azt írja be, hogy esküvő vagy unoka – neki nyilván ezek a legfontosabb szavak. Az összesítés után azonban valóban kirajzolódik egy nagyon határozott kép.

A lista évről évre kifejezi az adott időszak össznépi lelkiállapotát, az adott kor tüneteit, történéseit – mutatott rá Kiss Gábor. 2009-ben a korrupció, szegénység, hazugság követte a válságot a listán, 2010-ben a remény, a vörösiszap és a változás. 2011-ről a devizahiteles, a végtörlesztés jut az emberek eszébe.

Kiss Gábor felhívta a figyelmet, hogy a köznyelvből kikopó szavakat nehéz nyomon követni, a listán szereplő új kifejezések viszont rögtön reagálnak a társadalmi-kulturális változásokra. A Facebook hazai elterjedése nyomán például feltűnt a lájkolni, a dél-afrikai focivébé miatt 2010-ben a vuvuzela, 2011-ben pedig az unorthodox és az adósságspirál „jött fel”. 2009-ben sokaknak beugrott a cigánykérdés, a gárda, a kormányváltás, a megszorítás, a mutyi, 2010-ben bekerült a diktatúra, az elszámoltatás, a Fidesz, a médiatörvény, a fülkeforradalom, 2011-ben pedig az arab tavasz vagy a pókkamera.

Egyfajta bizakodás- vagy optimizmushullámzás is követhető a „szó”-listákon. 2009-ről 8 egyértelműen pozitív kicsengésű szó jutott a szavazók eszébe, 2010-ről 9, 2011-ről azonban csak kettő (a remény és a szeretet). Az egyértelműen negatív szavak száma tavaly 30-ról 23-ra csökkent, most újra 30 felé emelkedett.

Úgy tűnik, igaza van Esterházy Péternek, aki a Szavak csodálatos életéből címmel tartott előadásában a Mindentudás Egyetemén azt állította: „A szavak szivárványzása nemcsak térbeli, hanem időbeli is. A szavaknak idejük van, vagy másképp: idő van a szavakban, a mi időnk, a használóké, a mi történelmünk, mi magunk. … A politikusok például évek óta ragaszkodnak a markánshoz, markáns véleménykülönbség, ez azt jelenti, hogy egyikőjüknek sincs véleménye, és ezt markánsan a tudomásunkra hozzák. A másik a mentén. De nem hogy a Maros mentén, vagy hogy folt esett a nyuszttal bélelt mentén, ami mégis valami megbízható, ha nem is polgári, de konzervatív ügylet, hanem nemde az ‘ilyen-olyan értékek mentén’.”