A botrányt kavaró, bonyolult vita három darab szlovák nyelvű névtábla miatt robbant ki Szegeden, és két síkon zajlik: politikain és az egyik utca neve viselőjének származásáról. A történet előzménye, hogy a Szegedi Szlovák Önkormányzat elnöke azt kezdeményezte az önkormányzatnál: a városban lévő Nemzetiségek Háza – ahol további héttel együtt a szlovák önkormányzat is működik – két utcafronti oldalára a már meglévő magyar nyelvű utcanévtáblák mellé, saját zsebükből finanszírozva, hadd rakjanak ki szlovák nyelvű utcanévtáblákat is, emellett szintén kerüljön egy szlovák magyarázó tábla az egyik utcánál lévő általános iskola homlokzatára, arra való tekintettel, hogy ott van a nemzetiségi szavazókör.
Más nemzetiségi vagy kisebbségi önkormányzattól eddig még soha nem érkezett ilyen kérés. Az illetékes fórumok, a városi közgyűlés, illetve az önkormányzat kulturális bizottsága a nemzetiségek jogairól szóló tavalyi törvényre hivatkozva elfogadta a szlovákok kérését. A jogszabály egyik bekezdéseben többek közt ugyanis az áll: a nemzetiségi önkormányzatok „közügyeik intézése érdekében” jogosultak az állami és önkormányzati szerveknél eljárás kezdeményezésére és javaslattételre. Így a Nemzetiségek Háza Osztróvszky és Teleki utcai oldalára, valamint az iskola Osztróvszky utca felőli homlokzatára vélhetően kikerül az utcák neve szlovákul is, imigyen: „Ulica Osztróvszkeho” és „Ulica Telekiho,” már ha lecsillapodnak a kedélyek.
Kié a szabadságharcos híresség?
A szlovákok javaslata ugyanis azonnal kiverte a biztosítékot. Először arról kezdődött vita, hogy milyen származású is az 1818-ban született és 1899-ben meghalt Osztróvszky József, aki bár nem volt túl hosszú ideig Szeged vezetője, sokat köszönhet neki a város. Osztróvszky József a nagyjából vele kortárs festő, Szinyei Merse Pál róla írt életrajza szerint Szegeden született, Pozsonyban végzett jogot, majd visszaköltözött szülővárosába, amikor letette az ügyvédi szigorlatot. Ügyvédi irodát nyitott, és csakhamar vezérszerepet vitt Szegeden. Többek közt neki köszönhető a városi szegényápoló-intézet létrehozása. Az 1848-49-es szabadságharc idején országgyűlési képviselővé választották, majd kormánybiztosnak nevezték ki.
A forradalom leverése után kötél általi halálra ítélték, ebben a tudatban raboskodott Kufsteinben egészen 1855-ig, amikor ugyan megkegyelmeztek neki, de az ügyvédségtől eltiltották. Ekkor egy időre Pestre költözött, és csak akkor tért vissza Szegedre, amikor – ahogy Szinyei írja – „ tisztulni kezdett a politikai láthatár.” Szinyei szerint Osztróvszky neve „elválaszthatatlanul összefügg Szeged történetével és fejlődésével”. A város 1861-ben választotta polgármesterének, amely tisztségről viszont leköszönt, amikor az alkotmányos közgyűléseket felfüggesztették. Az alkotmányosság újraéledése idején viszont, amikor a bíróságokat szervezték, az igazságszolgáltatáshoz szegődött, és fokonként a kúriai tanácselnökségig jutott. A fővárosban hunyt el. Halála után több mint száz évvel most azonban kitört a vita a származásáról. A táblaállítás ötletét felvető szegedi szlovákok ugyanis úgy tudják, hogy Osztróvszky szlovák volt, és ezt először az utcanévtáblája mellékleteként kirakandó névmagyarázó táblán is fel akarták tüntetni. Az egykori híresség dédunokája, Dr. Kovács Gábor egyetemi tanár viszont a Szeged24-nek azt mondta: a család történetét a tizenhetedik századi Lengyelországig tudja visszavezetni, innen telepedtek át később Pozsonyba, de ezért még dédapja se nem szlovák, se nem lengyel, hanem „magyar hazafi volt”.
A dédunokát egyébként önmagában a kétnyelvű utcanévtábla nem zavarja, mindössze ahhoz ragaszkodik, hogy a szlovák magyarázó tábla szövegéből vegyék ki a dédapja származására utaló szövegrészt, és valaki „pingálja ki rendesen”, azaz hosszú „ó”-val a magyar utcanévtáblára is őse nevét. Utóbbit eleddig nem tették meg. A szlovák önkormányzat elnöke a Szeged24-nek azt mondta: bár Osztróvszkyt ők továbbra is szlováknak gondolják, nem akartak „végeláthatatlan” vitát, így a névmagyarázó táblából, eleget téve a dédunoka akaratának, törölték a származásra utaló részt. Racskó Tamás ugyanakkor azt is hangsúlyozta: valójában nem Osztróvszky, hanem a Nemzetiségek Háza környéke, azaz a helyszín volt számukra inkább a lényeg, ezért akarták ide a szlovák táblákat, és csak „örültek az egybeesésnek”. „Ha mondjuk Piac utcának hívnák, akkor is kértük volna a kétnyelvű táblát” – mondta Racskó Tamás. Azzal viszont a szlovák elnök is egyetért: Osztróvszky „magyar érzelmű” volt.
A politika is beletenyerel
A helyi Jobbik ellenzi a Szegedi Szlovák Önkormányzat kezdeményezését. A párt szegedi szervezetének honlapja ugyan nem, de más Csongrád megyei szervezeté, például a kiszomborié közölte azt a cikket, amely „Telekiho lesz Telekiből a saját hazájában: tótosított utcanévtáblák Szegeden” címmel jelent meg. A Jobbik szegedi közgyűlési képviselője a Szeged24-nek azt mondta: bár a szlovák nyelvű Teleki tábla is zavarja, Osztróvszky ügyét „erősebbnek” tartja. Dr. Keresztúri Farkas Csaba arra hivatkozott: egyfelől a szlovák önkormányzat nem tartotta tiszteletben a dédunoka álláspontját, másfelől szerinte „nem kell gesztusokat tenni a szlovák államnak, amely megfosztja az ottani magyarokat az állampolgárságuktól”. A képviselő hozzátette: a Jobbik kezdeményezni fogja, hogy Osztróvszky utcanévtábláját tegyék ki lengyelül is, a költségeket ők állnák. Ezt azonban sem a dédunoka, sem a lengyel önkormányzat nem akarja. Dr. Kovács Gábor a dédapja körüli botrányt „ostobaságnak” tartja, a Jobbik álláspontját pedig „szélsőségesnek.” „Nézzünk körül a telefonkönyvben, ennyi erővel Klebelsberg Kunót is kivonhatnánk a forgalomból, neki is idegen hangzású neve volt” – vélte a dédunoka. A Szegedi Lengyel Önkormányzat elnöke Biernacki Karol Franciszek pedig azt mondta: bennük nem merült fel a névtáblaállítás ötlete, a „tótosításra” pedig úgy reagált: „ugyan már, jogukban áll”. Ezzel érvel a szlovák önkormányzati elnök is. Racskó Tamás szerint a névtáblákkal ők csak a törvény adta jogukkal szeretnének élni, amely „alapvető igénye a nemzetiségeknek”, és amelyet bármelyik más nemzetiség is megtehet. A Szeged24 kérdésére, hogy támogatná-e, ha Szeged közterületén valamelyik kisebbség, mondjuk szerb vagy romanes nyelvű táblát akarna kihelyezni temploma, intézménye vagy a közössége által sűrűn lakott terület egyik utcájára, a Jobbik képviselője azt válaszolta: nem feltétlenül, inkább „alaposan megvizsgálná” a konkrét kérdést. A Nemzetiségek Házának intézményvezetője végül azt mondta: „nekünk az a dolgunk, hogy támogassuk az itt lévő közösségek mindegyikét”.
