A gazdagsági válság nyomán felerősödő társadalmi feszültségek következménye – a baloldal által fenntartott, a „huhogók” falatkenyerének számító hivatkozási alap – a jobboldali kokettálással magára találó gyűlöletcsatorna – a romakérdés tabuként kezelése – az elmaradt forradalom – a politikai oldalak teljes inkompetenciája saját múltjukkal kapcsolatban. Ezek mind felmerültek már, mint a hazánkban a 30-as évek óta nem tapasztalt szélsőjobboldali felemelkedés okai. Abban a szakemberek többsége egyetért, hogy bár eltérő mértékben, de a fentiek mindegyike igaz, viszont egyik sem fedi le teljesen a problémát. A politika szereplői viszont még abban sem értenek egyet (miért pont ebben értenének), hogy milyen fajsúlyú problémáról, egyáltalán problémáról van-e szó.
“Hát igény az lenne rá”
A Political Capital legutóbbi kutatása a szélsőjobboldal iránti társadalmi kereslet mértékét vizsgálta európai és hazai viszonylatban. A kutatás eredményét ismertető konferencián Krekó Péter, a PC vezetőelemzője bemutatta az ún. DEREX-index (a szélsőjobboldal iránti kereslet mértékének mutatója) által vázolt állapotot. Magyarországon a helyzet nem túl rózsás, amennyiben elfogadjuk, hogy a szélsőjobboldal erősödése probléma. Ennek alátámasztására pedig több érv is elhangzott.
A szélsőjobboldal erősödése egyfajta társadalmi jelzőkészülék – erősítette meg Szabados Krisztián, a PC igazgatója. Ha erősödik, az a társadalom demokratikus intézményekbe vetett bizalmának csökkenését jelzi, rontja a kormányzatok hatékonyságát és kiirtja a társdalomból azokat az önvédelmi reflexeket, amelyek megakadályozzák, hogy a demokratikus rendszerrel szembenálló szereplők juthassanak hatalomra, például, hogy egy olyan párt kormányozzon, amelyik következetesen megbélyegez és bűncselekmények elkövetésével, káros társadalmi viselkedésmóddal vádol teljes etnikumokat.
A felmérés Krekó Péter, a PC vezetőelemzője szerint azonban nem a Jobbik szavazóiról szól, hanem azt vizsgálta, hogy a teljes társadalomban milyen szinten elfogadott az előítéletesség, a rendszerellenesség, a másokkal szembeni bizalmatlanság, politikai oldaltól függetlenül. Mivel a felmérés a létező szélsőjobboldalról szól és nem a nem létező magyar szélsőbalról, ezért egy orientációs faktor is bekerült, mégpedig a jobboldali értékrend elfogadottsága.
A számos európai országban végzett felmérés alapján a Political Capital által összeállított összegzés szerint Magyarország egyértelműen élmezőnyben helyezkedik el az előítéletesség, a félelem és a jobboldali értékrend elfogadottságát illetően. Velünk nagyjából csak Bulgária volt képes felvenni a versenyt, bár igen előítéletes népnek bizonyultak az észtek is és rendszerellenesnek a portugálok. A lengyeleknél már sokat javult a helyzet (a jobboldali értékrendet kivéve, de az ebből a szempontból értéksemleges mutató).
Ex-gyurcsányista a Jobbikosok törzsmagja?
A felmérés eredményeinek bemutatását követően Mészáros Antónia moderálásával folyt politológus-kerekasztalbeszélgetés Magyar Kornélia (Magyar Progresszív Intézet), Kumin Ferenc (Századvég) és Szigetvári Viktor (Haza és Haladás Alapítvány) részvételével. A három szakember nagyjából egyetértett abban, hogy a szélsőjobboldali ideológia terjedése probléma.
Véleménykülönbségek elsősorban annak mentén alakultak ki, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért. Kumin Ferenc szerint a felmérés egyik mozzanata, mely szerint a Fideszben jóval magasabb a jobboldali értékek (tekintélyelvűség, tradícionalizmus, vallásosság) beágyazottsága, mint a Jobbikban, világosan bizonyítja, hogy a Jobbik szűkebben értelmezve tulajdonképpen nem is jobboldali párt. Hozzátette továbbá, hogy számára a felmérés egyik legérdekesebb kérdése az, hogy az MSZP-ben a Jobbikhoz hasonló méretű előítéletesség milyen mértékben segíthette az átszavazás dinamikáját (“a Jobbik 2010-es szavazóinak 30-36 százaléka Gyurcsány Ferencet választotta 2006-ban” – utalt vissza később Szigetvári Viktor). Kumin szerint a nyugat-európai bevándorlás- és muzulmánellenesség jelenségéhez hasonló érzelmi hullámokon alapul a magyar romaellenesség is, ám annál jóval erősebb.
Az Unió lehet a Jobbik sámlija
Magyar Kornélia szerint közvetlen összefüggés van az előítéletesség, a szélsőséges attitűd és a pártpreferencia között. Aki az előbbiekkel bír, az ma nagy valószínűséggel Jobbik szavazó. Hozzátette, hogy valóban nem célszerű rásütni a Jobbik szavazókra a szélsőségesség bélyegét, de világosan látszik, hogy szélsőségesebb csoportról van szó, mint más pártoknál. A Jobbik maga pedig egyértelműen szélsőjobboldali és nem radikális párt, karakteres, rasszista arcéllel, szélsőséges módszerekkel. A pártban szerinte van még növekedési potenciál, elsősorban a közeljövőben az Unióval és az IMF-el következő nehéz tárgyalási időszak, és a velük szemben felmerülő újabb konfliktusok mentén.
Szigetvári Viktor szerint a Jobbik megerősödésében mindenképpen szerepe van annak, hogy a mérsékelt jobboldal (a Fidesz) nem volt képes helyesen bemérni a közte és a szélsőjobb (Jobbik) között húzódó határt. Szigetvári ráadásként bedobott egy olyan kellemetlen felvetést is a vitába, amely szerint nem csupán a felettünk uralkodó ilyen-olyan politikai elit felelős azért, hogy a magyar társadalomban ilyen elterjedté vált az előítéletesség és intolerancia, hanem a társadalom maga is. „A magyar társadalom egészének a felelőssége, hogy polgárosulatlanok, intoleránsak vagyunk” – mondta a Haza és Haladás Alapítvány elemzője, az MSZP volt kampányfőnöke. Szigetvári szerint az elszigetelődő, esélytelenségbe zuhanó kistelepülések lakói előbb-utóbb rádöbbentek, hogy a baloldali kormányzatok által hangoztatott megoldások számukra nem kínálnak megoldást. “Egyszer csak rájöttek, hogy nem fog minden cigánygyerek porszívót szerelni a Bosch-gyárban”.
Jelzésértékű a felmérés azon tanulsága is, hogy Magyarország a Visegrádi Négyektől eltérő eredményeket mutat és sokkal inkább a déli, balkáni országokban tapasztalható tendenciák jelennek meg nálunk. Ott még úgysem kerestük magunkat.
