A 2008-2009-es romák elleni támadássorozat több magyar alkotót is megihletett. A PanoDráma Szóról szóra című dokumentumszínházi előadása február 28-án és 29-én utoljára látható a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Házában.
Az előadás kizárólag az eseményekben érintettek (családtagok, rendőrök, falubeli lakók, polgármesterek, politikusok) megszólalásain alapul, azokat szóról szóra idézi. Lengyel Anna rendező a színészekkel együtt 60 órányi interjút rögzített az anyaggyűjtés folyamán.
Az előadást 2011márciusában mutatták be a Trafóban, azóta több helyszínen látható volt. Aki most lemarad az utolsó budapesti előadásokról, még Strasbourgban és Prágában megnézheti.
A gyilkosságokat egyértelműen elítéli a magyarországi fehér lakosság 90 százaléka, ugyanakkor több mutató szerint is ugyanezen csoport 95 százaléka a kisebb-nagyobb mértékben rasszista, ha a cigányokról van szó. Ezzel az utóbbi adattal próbálja meg szembesíteni a darab a közönséget.
Az előadásban elhangzó szövegek a verbatim munka elveinek megfelelően eredeti anyagok, melyek hosszát és sorrendjét az alkotók határozzák meg anélkül, hogy e szövegeket a legcsekélyebb mértékben is stilizálnák vagy átírnák. Az előadás készítői interjúztak túlélőkkel, hozzátartozókkal, ügyészekkel, rendőrökkel, a helyi kisebbségi önkormányzat vezetőivel, polgármesterekkel, de nagyban támaszkodtak a közszereplők publikus megnyilvánulásaira és a médiavisszhangra is.
“Pont így volt egy francia ágy volt itten. Na most a kettő gyerek, a fiú az velem aludt, így. A fejük így volt, pont az ablak mellett. Én persze kint aludtam a szélen, hogy le ne essenek. …halvány gőzöm se volt, csak azt vettem észre, hogy lobog a ház. Az utolsó lövés, az utolsó-, az már nagyot szólt. Arra keltem fel. Felugrottam. … Az első ajtó a kijárati ajtó volt, a kulcs szabályosan beletört. Beletört a kulcs. Ez volt a szerencsém, és ezt izéltem én is, hogy- másképp nem, mert hogyha én kimegyek, mert pont így lövöldözött, pont így, az ajtóban szinte.” (Gyetinás Tibor, a piricsei támadásról)
