Lápinád. Ezt a szót Sas József égette elménkbe 2010 késő őszén, s nincs az a csernusimre, aki azt onnan ki tudná törölni. Lápinád. Ez a kifejezés aratta a legnagyobb sikert a szocik bő egy évvel ezelőtti kongresszusán. Lápinád. Akkor, ott eltört bennünk valami.
Sas József és Lorán Lenke. Fotók: MTI / Kollányi Péter
Sas József és Beregi Péter állt a színpadon, velük szemben több ezer MSZP-küldött, mindegyik nyakában központilag kiosztott piros műsál, vágni lehetett a dzsörzészagot. Túl voltunk Gyurcsány mosolygós bevonulásán, túl Mesterházy stallonés belépőjén, túl beszédeken, fogadkozásokon, fogcsikorgásokon, amikor a két kabarista előbb szót kapott, majd tomboló tapsot aratott. Nagyobbat, mint a házigazda politikusok. Amihez a sok évtizedes rutinon túl kotonos meg kakis poénok kellettek. Meg az a dalolós lápinád.
Kedd délelőtt is a fenti növény nevét mantrázva léptünk be a Fészek Klubba, ahol a Mikroszkóptól adóoptimalizálási ügye miatt még 2009-ben távozó hetvenöt éves direktor készült nagy bejelentésre. Ami nem más, mint hogy régi mikroszkóposokkal Sas-fészek néven új kabarét alapít. Első műsoruk a könnyen dekódolható Felettünk a béka címet viseli. (Hírlapírói gesztus következik: előadás április tizennegyedikén és huszonegyedikén délután négykor és este fél nyolckor.)
Polimer 60+6
A keddi sajtótáj közönsége zömében Sas-fanokból állt össze, de láttuk ott az igazgató által szereplőnek kért Gálvölgyi Jánost és Selmeczi Tibort, valamint a „tengermélykék hódolatom” fordulattal köszönő Schmuck Andor tiszteletest, aki egy ismerősét a „csókollak, foglalj állást” felszólítással ültette maga mellé.
„Meine damen und herendi porcelán” – így köszöntötte a piros bohócorral pódiumra lépő Sas a jelenlévőket, akik térdverős hahotával jutalmazták az elméncséget. (Melyet mi először a nyolcvanas évek valamelyik Rádiókabaréjában rögzítettünk Star típusú kazettás magnetofonunkon; 60+6 perces Polimer szalagra. Igaz, akkoriban még a csiszolatlan „meine damen und herendi porcelánt tetszik?” formula dívott.)
Sas régi-új csapata Lorán Lenkéből („a legnagyobb naiva, mert elhiszi, hogy ebből én gázsit tudok majd fizetni”), a Csala Zsuzsa reinkarnációjaként értelmezhető „káprázatos” Kokas Piroskából, a „nagyon érdemes művész” Heller Tamásból, a „legjobb értelemben vett színpadi ripacssággal” bíró Beregi Péterből és a „dörmögős” Baranyi Lászlóból áll. Állandó szerző a humorban és a biztosítási bizniszben egyaránt jártas Trunkó Barnabás, a zenekar Kertész János kéttagú kisegyüttese (szinti plusz dob).
Beszarás
Jelmez nincs, mert „kint van a seggünk a gatyából”. Sőt még fénymásolópapírra sem futja, „egyáltalán a hátunk mögött nem áll senki, mint támogató”. Van viszont „egy kegyetlenül erőszakos, színházba született ember, aki makacs és levakarhatatlan akarással és legyűrhetetlen elszánással azt akarja, hogy ebből itt, kérem, szülessen valami”. Ami a folytatása a Vidám Színpadnak, a Mikroszkópnak, „egy kis Salamon Béla, egy kis Herceg Jenő, egy kis Komlós, egy kis Benedek, egy Kis Manyi, egy Agárdi, egy Rátonyi, egy kicsi kis Kellér, Alfonzó, Kabos, abból mindkettő, mert nekik itt élni kell”.
Az önvallomás után ízelítőt kaptunk a produkcióból is. Elébb Kokas Piroska énekelte a Kabaré című dalt, mi mást, majd Trunkó hozta magabiztosan a „pénzről ne beszéljünk, az a legkevesebb” típusú élceket. Lorán Lenke Baranyi Lászlóval lujzaésjenőzött, ide kell írnunk párbeszédüket.
Jenő: „A strandon, hogy megbámultak az asszonyok!”
Lujza: „Mert a hülye barátaid azt mondták, hogy tegyél egy krumplit a fürdőnadrágodba.”
Jenő: „Nekem nem kell krumpli a fürdőnadrágomba, engem akkor is megbámulnak a nők.”
Lujza: „Amilyen hülye vagy, a krumplit nem előre tetted, hanem hátulra!”
A Heller-Beregi duó miniszteri óvodaavatót játszott el, melyet a nem éppen polgári körös közönséget meghökkentő slusszpoénnal zárt: „Te jó isten, Gyurcsány ment a börtönavatóra!”
Stüszi
És itt le is zárnánk tudósításunkat, hisz sietünk át a körút túloldalára, ahol fél háromtól az emlegetett Gyurcsány tart országértékelőt a Best Western Szállodában. De hogy segítsük az exminiszterelnököt felpörögni a jeles eseményre, szeretettel küldjük a Sas József által búcsúzóul felvezetett dal szövegét, egy „Torrentói emlék”, Trunkó Barnabás szerzeménye:
„Azt ígérték nékem s önnek, hogy gazdaságunk szárba szökken,
a szárnak nem tudunk örülni, mert velünk fogják feltörülni,
feszítik a húrt az íjon, még több lik a nadrágszíjon,
a négyes metrót abbahagyták, Schmitt Palit nyakon kavarták,
Brüsszelben csak durcáskodnak, Dubaiban kurválkodnak,
mögöttük a magyar hada, a parlamentnek kétharmada,
Orbán Viktor büszke rája, csak övé a focipálya,
feszül rajta Felcsút meze, kétbalkezes a jobbkeze,
adót vetnek az ebemre, bicska nyílik a zsebembe,
most már svájci frankot mosnak, a durva anyját Tell Vilmosnak!”
