A tavalyi október huszonharmadikai ünnepségek előtt pár nappal lett hírré, hogy három méter vastag betonfalakkal határolt bunker áll a Magyar Rádióban; mi több, a kommunista titkosszolgálat egészen 1991-ig lehallgatóközpontként működtette az épületet, ahonnét a közmédium újságíróinak telefonbeszélgetéseit ellenőrizték.
A botrányt Jónás István, a Magyar Rádió jelenlegi vezérigazgatója szellőztette meg egyebek mellett a Ma Reggelben. A hír pár óra alatt bejárta a magyar sajtót, adott némi kommunikációs muníciót a jobboldalnak, majd annak rendje, módja szerint elhalt.
Fotó: MTI / Beliczay László
Jónás István a közrádió egy irattárosa, Sávoly Tamás kutatásaira alapozta kijelentését. Az ügyben több médiumnak is nyilatkozó ifjú Sávoly részletekről is beszámolt. „A rádió bunkerében valószínűleg már 1957-től folytak lehallgatások… az alsó szinten ketten dolgoztak egy lehallgatószobában. Egyikük a magnót kapcsolta, míg a másik gyorsírással írta le, amit hallott. A lehallgatásokból származó akták többsége az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van és történészek számára kutatható” – állította egy rádiós anyagban október huszonnegyedikén.
A 168 Óra ma megjelenő számában olvasni, hogy a lap riportere október óta igyekszik megszerezni a lehallgatásokat igazoló iratokat. A cikk szerint Sávoly bár megígérte, hogy átadja a papírokat, ám egyre új ürügyekkel tér ki a teljesítés alól. A hetilap újságírója kutatási engedélyt szerzett a levéltárba, ahol kiderült: egyetlen munkatárs sem hallott bunkeres lehallgatási dokumentumokról, sőt a belső naplózás szerint Sávoly sem kért ki ilyen jellegű dossziékat.
A 168 Óra által megszólaltatott szakértők régi rádiósoktól az Antall-kormány titokminiszteri posztját betöltő Gálszécsy Andrásig ostobaságnak minősítették, hogy lehallgatás zajlott volna az intézményben, különösen, hogy mindez a levegőtlen betonbunkerben történhetett.
Eközben Sávoly irattáros arról beszélt a lap riporterének, hogy felkérték „egy bunkerkonferencia szervezésére”.
A 168 Óra a következőképpen kombinál. „Rádiós forrásainkból úgy tudjuk: az októberi kirúgási hullám idején Sávoly is a listán volt. Elképzelhető, azért kreált belügyes, kommunistázós történetet, hogy fontossá, érdekessé tegye magát főnökei szemében, akik így gesztust tehettek az aktuális hatalomnak. És lazán átverte az egész médiát. Nem mellesleg megtarthatta az állását.”
Rájár a rúd mostanában a sajtófigyelmet amúgy jobbára mellőző levéltárosokra. Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója szerda délután, az MTI-n keresztül tiltakozott az előző nap a Magyar Országos Levéltárban megrendezett Közokiratok magánkézben konferencián elhangzottak miatt.
Az ominózus eseményen Gyimesi Endre, a magyarországi levéltárak működéséért és fejlesztéséért felelős miniszteri biztos azt mondta: ideje módosítani az 1995-ös levéltári törvényt, hogy „a nemzeti önismeret szempontjából fontos iratok” állami kézbe kerülhessenek. Kitért arra is, hogy a rendszerváltáskor a pártállami dokumentumok egy részének megsemmisítése miatt a kirendelt vizsgálóbizottság nem tudta teljes körűen elvégezni a munkáját, mert az MSZP nem engedte az archívumba való betekintést. Gyimesi szerint „jelentős mennyiségű, nem selejtezhető irat semmisült meg”.
Földes György úgy véli, a konferencia valódi célja a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár szétverése és egyes gyűjteményei államosításának úgymond szakmai alátámasztása volt. Kifogásolta, hogy az általa vezetett intézet nem szólalhatott meg előadóként. „Különösen felháborító, hogy a konferencián olyan megjegyzések is elhangzottak, amelyek bizonyos iratok megsemmisítésére utaltak. Ezeket visszautasítjuk” – így fogalmazott a Politikatörténeti Intézet főigazgatója.
