Egy új közoktatás-politika kidolgozását megalapozó szakértői vitákhoz kíván hozzájárulni az OktpolCafé legfrissebb bejegyzése. A vitaanyagból és más szakértői dokumentumokból hamarosan az Alternatív Oktatáspolitikai Műhely készít egy részletesebb, kidolgozottabb és laikusok számára is “emészthetőbb” változatot, amelyet akár a Hálózat a Tanszabadságért által kezdeményezett Oktatási Kerekasztal bocsáthat széles körű, valódi vitára.
A Radó Péter és Setényi János által jegyzett vitaanyag abból indul ki, hogy a rendszerváltás a közoktatásban lényegében az 1985-ben elfogadott közoktatási törvénnyel elkezdődött és az 1993-as közoktatási törvény elfogadásával vált teljessé. A kialakult közoktatási rendszer strukturális alapvonásai ettől kezdve – a 2011 decemberében elfogadott Köznevelési Törvényig – lényegében nem változtak, azokat az egymást követő kormányok alapvetően tiszteletben tartották. A 2011 előtti közoktatás kiterjedt és teljes körű (szakmai, szervezeti, gazdálkodási) intézményi autonómiára, szektorsemlegességre, decentralizált és integrált oktatásirányításra, szabad iskolaválasztásra épült, ahol a közoktatás helyi (önkormányzatok által biztosított) közszolgáltatás.
A magyar közoktatás a nemzetközi trendeknek megfelelően fejlődött, minden kormányzat új elemekkel gazdagította azt. Egy olyan közoktatási rendszer alakult ki, amely képes volt alkalmazkodni számos, történelmileg nagyon rövid idő alatt lejátszódó társadalmi-gazdasági változáshoz. A rugalmas és nyitott közoktatási rendszer különösen a gazdaság, s ennek következtében a munkaerőpiac átalakulásához való alkalmazkodás tekintetében volt meghatározó jelentőségű. A gazdaság ágazatain belül a szolgáltatások súlyának növekedése a felsőoktatásba való belépést lehetővé tevő általános képzés arányának és minőségének növekedését igényelte, s e tekintetben a közoktatás kitűnően teljesített. Mindemellett a közoktatás rendszerének meg kellett küzdenie a belépő korosztályok létszámának csökkenése miatt keletkező feszültségekkel, meg kellett felelnie az infokommunikációs technológiai robbanás kihívásainak és az egyéni tanulási igények radikálisan megnövekedett sokféleségének.
Miközben az e kihívásokra adott válasz alapvetően sikeres volt, a szerzők leszögezik, hogy a közoktatás súlyos kudarcokat halmozott fel a különböző társadalmi hátrányok tanulásra gyakorolt hatásának kompenzációja terén. Ennek következtében a magyar közoktatás rettenetesen szelektívvé vált, s a hátrányos helyzetű tanulók legnagyobb részét a hátránykompenzáció szempontjából felkészületlen szakmunkásképzésbe száműzte. Ezzel párhuzamosan egyre hatalmasabb mértéket öltött a roma tanulók elkülönítése, a közoktatás etnikai határok mentén szakadt ketté.
A külső kihívások torlódása, az ebből fakadó folyamatos változásigény és a követendő célok állandó újraértékelődése a közoktatás szereplőinek elbizonytalanodását okozták, melyet az oktatáspolitika inkább felerősített, semmint mérsékelt volna. Miközben az oktatáspolitika kísérletező jellege és az általa elindított modernizációs hullám hatalmas mennyiségű tudást, tapasztalatot és szakmai szolgáltató-fejlesztő kapacitást hozott létre, az iskolák és pedagógusok az elindított változásokat jellemzően – néhány szigetszerű innovációs program kivételével – nem követték. Alapvetően az ebből fakadó növekvő stabilitásigény vezetett a rendszerváltozáskor kialakult kereteket megkérdőjelező politikai fordulat elfogadásához, illetve az azzal szembeni ellenállás gyengeségéhez – vélik az OktpolCafé szerzői.
Radó és Setényi szerint a közoktatás rendszerváltáskor kialakult strukturális kereteit helyre kell állítani, mert azok jól szolgálják a tanszabadság érvényesülését és a társadalmi-gazdasági változásokhoz való alkalmazkodást egyaránt. „Ugyanakkor azt is jól látjuk, hogy a minőség, eredményesség, méltányosság és költséghatékonyság követelményeit szem előtt tartó jó kormányzás érdekében több ponton is szükség van a 2010-ig kialakult rendszer korrekciójára. Különösen az oktatásirányításban, oktatásfinanszírozásban, a szakmai elszámoltathatóság elvének érvényesítésében, a pedagóguspolitikában és az oktatáspolitika alkotási kereteiben.
A vitairatban részletezik mindezt, illetve meghatározzák egy új oktatáspolitika általános nevelési-oktatási céljait, felvázolva a mai (most eltörölt rendszer) valós problémáit, valamint a kívánatos oktatási célokat és eszközöket.
A teljes vitaanyag itt olvasható.
