A szombati orbánista megmozduláshoz képest maroknyian, mindössze néhány ezren tüntettek vasárnap a Klubrádióiért a Batthyány-örökmécsesnél. Bródy János „Lesz még magyar köztársaság” című dalával vette kezdetét a médium elnémítása elleni tiltakozás.
Pikó András, a Klubrádió műsorvezetője, az esemény házigazdája üdvözölte a megjelenteket, különösen azokat, akik nem szeretik a Klubrádiót. „Egyben egyertértünk velük is, senkibe nem lehet belefojtani a szót, mert a némaság alattvalóvá tesz!”
Bolgár György műsorvezető szerint fenyegető árnyék vetül a hazára, és az ország egy része még jól is érzi magát alatta. „Megengedjük, hogy elnémítsanak bennünket?” „A közmédiumokat megszállták, a kereskedelmieket depolitizálják, engedjük ezt az őrületet?” – kérdezte a publikumtól. „Nem”- zúgott a válasz. Beszédét a “meg-be-szél-jük, meg-be-szél-jük” rigmussal zárták az egybegyűltek.
Még több képért kattintson a fotókra
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete képviseletében kijelentette: veszélyben a demokrácia és a szólásszabadság. Úgy véli, a köznevelési törvény nyilvánvalóvá tette, hogy ismét központi ideológia igazgat, amely azt várja a pedagógustól, hogy szabad polgárok helyett engedelmes alattvalókat neveljen. A nagy mű azonban még nem készült el, az alkotó még nem pihen: készül az új Nemzeti Alaptanterv, amelytől eltérni nem lehet, így embert próbáló idők várnak tanítókra, tanárokra. “Ezt a pályát csak szabad emberek, polgárok tudják jól művelni, akiket nem köt gúzsba a rezsim” – véli Gallóné.
A Klubrádió tulajdonosa, Arató András – utalva a tegnapi tüntetésre – így nyitott: „Zavarba hoztok, barátaim. Még soha nem beszéltem egymillió ember előtt.” Az a hatalom, amelyik befogja a kritikusok száját, nem bukásra ítéltetett, hanem már megbukott – folytatta. „A frekvenciát nem én kérem, hanem a nép. És ha nem kap, akkor szakít magának” – zárta felszólalását az üzletember.
Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke szerint a Klubrádió története, „tragikomédiája” nem egy rádióállomásról, hanem az országról szól. Arról az országról, amelyben 1990 óta a teljes politikai elit megpróbált hídfőállásokat kiépíteni a médiában, a gazdasági elit pedig így vagy úgy, szövetségese volt ebben. A hallgatóknak, az embereknek pedig hiányos a memóriájuk, elfelejtették azt, hogy a kereskedelmi tévék is „politikai mutyival” születtek 1997-ben, és politikai alkuk áldozata lett 2009-ben a Danubius és a Sláger Rádió. „Ha nem beszéljük újra, mit jelent a sajtószabadság, a minden politikai oldallal szemben kritikus sajtó, akkor a felszínt kapargatjuk. Éljen a sajtószabadság, éljenek az öntudatos hallgatók!” – jelentette ki a TASZ elnöke.
“Szimbolikus ez a hely. Az örökmécses mellől vitték el a ’nyolcvanasas évek végén Kádár rendőrei Tamás Gáspár Miklóst, akit Orbán Viktor próbált védelmezni, hogy beszélhessen. „Mennyit változott a világ?” – így kezdte beszédét Závada Pál Kossuth-díjas író. Elmondása szerint gyermekkorában hazugládának hívták a rádiót, és ez az idő egyszerűen nem térhet vissza. „Az emberek már a Facebookon sem mernek lájkolni, mert félnek a retorziótól, és ez rettenetes. A hatalomnak azonban tudnia kell, hogy csak átmenetileg számolhatja fel a jogállamot. A rádió akár frekvencia nélkül is szólni fog, merjünk megszólalni, szerveződni” – vélekedett Závada.
Zárásként előbb Fullajtár Andrea színművésznő elszavalta, majd a több ezer résztvevő elénekelte a Himnuszt, végül Pikó András kijelentette: „Nem hagyjuk abba, folytatjuk március tizenötödikén.”