Jose Manuel Barroso
Fotó: AFP
A Népszabadság publicisztikája szerint aligha az Európai Bizottság keddi vagy az Európai Parlament szerdai dorgálása kényszeríti térdre a magyar kormányt. „A bizottság a jog, a parlament a politika nyelvén próbálja jobb belátásra bírni Orbán Viktort – aki azonban láthatóan csak az erő nyelvén ért(ene).” Hozzáteszi: biztosan „hullámokat ver majd” Orbán Viktor szerdai felszólalása az EP-ben, „az egy évvel ezelőtti politikai ’bokszmérkőzés’ ismétlésére számíthatunk: indulatok, sértődések, érvek és ellenérvek lavinája. S hogy mindez milyen következménnyel jár? Éppen ez a baj: semmilyennel.” A cikk szerzője azt is kiemeli, hogy a meghatározó tagállamok, mint Németország, Franciaország vagy Nagy-Britannia, egyelőre hallgatnak a magyar ügyben.
Nincs vége a világnak
A Magyar Nemzet szerzője Térden állva címmel közölt véleményt a bizottsági döntésről. „Úgy tűnik, a világ eldöntötte, hogy térdre kényszeríti a kis Magyarországot” – kezdi az írást. A kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban ugyanakkor kiemeli, hogy a helyzet semmiképpen sem jó, ám „a világnak ezzel még koránt sincs vége”. Sőt, az EU és Magyarország közötti, alapvetően politikai vita jogi mederbe terelődik így.
Szerinte a jegybankról szóló törvény esetében valószínűleg önkritikát kell gyakorolnia a kormánynak, a bírók korhatárának csökkentésével kapcsolatban azonban „nem nagyon vannak jogi érvek” a Magyar Nemzet szerint. Hozzáteszi azonban, hogy „a nagy átalakítások hevében néhány törvény kidolgozására bizony több időt kellett volna szánni”. Azt viszont szerinte nem lehet a kormány szemére vetni, hogy egy nem szokványos helyzetből unortodox módon próbál meg kievickélni. Ám „durcáskodásra most nincs idő” a lap szerint, főleg, hogy a „kormány túlhevült megleckéztetése” a szélsőségesek malmára hajtja a vizet.
Csak a jéghegy csúcsa
A Népszava véleménye szerint nem kellett volna idáig jutnia Magyarországnak. Mint fogalmaz: „Barrosónak meg kellett fognia a kezünket és rá kellett tennie az ujjacskánkat saját törvényeink paragrafusaira, amelyek nem konformak Európával.” Mindennek az oka szerinte az, hogy „az ország egyszemélyes vezetője, Orbán Viktor és korlátolt felelősségű társasága olyan politikai és gazdasági rendszert épített ki, amely köszönő viszonyban sincs azzal, amit működtetni megígértünk, amikor beléptünk az unióba.”
A szerző szerint ráadásul ez a rendszer messze van attól, amit a Fidesz saját hívei vagy ellenfelei vártak. Hozzáteszi: „Csak a jéghegy csúcsa, amit most Brüsszelben kifogásolnak.” A szerző Orbán Viktor szerdai, strasbourgi felszólalásával kapcsolatban megjegyzi: jobban tette volna, ha „nem megy helybe a pofonokért.”
„A világtörténelem legsötétebb figurái”
A Magyar Hírlap Árnyékhatalom című álláspontja szerint az Európai Unió „kíméletlenül felkoncolja nemcsak a másként gondolkodókat, de a hozzátartozókat is.” Mint a szerző fogalmaz:” Barroso, Rehn, Schulz és a többiek persze csak a méltóságától, értékeitől megrabolt Európa melléktermékei. (…) A lényeg: a rendszer és annak sérthetetlensége. Aki kritikát fogalmaz meg, másképp gondolkodik, aki a nemzeti önállóságot a nemzetköziség fölé emeli, és idegenek helyett a sajátjaira tekint, azt kíméletlenül eltapossák.” Hozzáteszi: „Az IMF és az unió, valamint mindazok, aki most éppen eltaposni készülnek minket, valójában a világtörténelem legsötétebb figurái.”
