Öt évet kap az MSZP visszavásárolni a Népszabadságot

Aggódik a bal az ország első számú politikai napilapjáért, a Népszabadságért. Az újság évtizedekig az MSZMP médiuma volt, aztán a rendszerváltás után privatizálták. A jelenlegi tulajdonviszonyok 2005-re alakultak ki: a Ringier Kiadó 67,7 százalékot, az MSZP-hez tartozó Szabad Sajtó Alapítvány (Szasa) 27,7 százalékot szerzett a cégben (lásd keretes írásunkat).

Fotó: MTI / Földi Imre

A Népszabadság a hivatalos pártkötődés ellenére gyakran és élesen bírálta az MSZP politikáját. Tette ezt különösen a 2010-es választások előtti hónapokban – kivívva Mesterházy Attila rosszallását is. Ami önmagában nem baj. Az inkább, hogy a lap az utóbbi három évben veszteségbe fordult, és felélte a korábban felhalmozott tartalékát. Ennek egyik oka a példányszámzuhanás. A másik pedig az, hogy a legutóbbi kormányváltást követően a Fidesz, mondjuk úgy, átrendezte a reklámpiacot: nemcsak az állami hirdetéseket irányította a jobbos médiumokhoz, hanem az elvileg független, magántulajdonú vállalatok zömét is lojális marketingpolitikára bírta.

Most érkezik el az idő, hogy a két tulajdonos – a pakkok arányában – zsebbe nyúlva lenne kénytelen finanszírozni a veszteséget. Ez a multilábon álló Ringier-nek fájdalmas, de kivitelezhető feladat, a Szasát viszont alapjaiban rendíthetné meg. A másfél éve letaglózó választási vereséget szenvedő, tavaly pedig a gyurcsányisták távozásától sújtott MSZP forrásai megcsappantak, ráadásul az úgymond balos üzletemberek is eltűntek a párt közeléből. Miközben a Népszabadság mellett számos egyéb médium (Népszava, Klubrádió, 168 Óra) is rászorul az atyai segítségre.

Földes alul

A Népszabadság legrosszabb évében, 2009-ben közel egymilliárd forint volt a veszteség, ebből negyedmilliárd a pártalapítvány szelete. És bár azóta folyamatosan jobb (kevésbé rossz) mérleget produkál a kiadó, a balosok brifkójából nézve érthető, hogy az MSZP vezetése szabadulna a tehertől. Ráadásul a Ringier amúgy is szívesen megvásárolná a Szasa tulajdonrészét. Tavaly már tett ajánlatot, de akkor lepattant a szocikról. Ősszel, közvetlenül a gyurcsányisták kiválása után ismét próbálkozott – ez a forduló, úgy tetszik, hamarosan sikerrel zárul.

Hogy MSZP-s berkekben nem kísérte általános egyetértés a döntést, annak első jelét Földes György, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke adta, mikor is november végén lemondott posztjáról. „Szavaztunk a jövőről, és a hatfős kuratórium kétharmada az eladás mellett tette le a voksát. Én hónapok óta próbáltam rámutatni egy másik pozícióra, apelláltam a felelősségtudatra, de elfogyott körülöttem a levegő. Alulmaradtam” – ezt nyilatkozta akkor Földes az FN24-nek adott interjújában. Azt is megjegyezte ugyanott: „Nem titok, hogy a Szabad Sajtó Alapítvány is próbált más elkötelezett befektetőt találni a Népszabadsághoz, ám ez a kutatás sem itthon, sem külföldön nem vezetett eredményre, pedig én magam is rengeteg energiát fektettem a munkába.”

Mesterházy Attila és Földes György
Fotó: MTI / Soós Lajos

Bizonyára Földes kapitulálása is közrejátszott abban, hogy az év végén rendkívüli közgyűlést tartott a Népszabadság, melyen új, eladáspárti tagokat választottak az igazgatóságba és a felügyelőbizottságba. Köztük, a Szasa delegáltjaként a korábban Medgyessy Péternek és Gyurcsány Ferencnek is dolgozó Braun Róbertet. Róla úgy tudni, jelentős része volt az alapítvány kuratóriumának meggyőzésében.

Bye, Bye Szása

De miért jó ez az egész a Ringier-nek? Mi érdeke fizetni is azért, hogy önállóan viselje a jövő esetleges veszteségeit? Ez ügyben forrásaink is csak találgatnak. Az elemi összeesküvés-verzió szerint a Népszabadság mellett Magyarországon a Blikket és a Nemzeti Sportot is kiadó Ringier az utóbbi két lap hirdetéseit féltve úgy döntött: lejjebb tekeri a Népszabadság kormányellenes hangjait, s ennek érdekében tessékeli ki a pártalapítványt a közös vállalkozásból.

Az eggyel puhább változat a Ringier és az Axel Springer tervezett fúzióját sejti a háttérben. Mint megírtuk: régiónk több országában is egyesült a két médiamulti. Magyarországon is ez volt a terv, ám a versenyhivatal keresztbe tett a frigynek. Egyik segítőnk úgy kombinál: háttéralku köttetett, miszerint ha a Ringier „tompítja” a Népszabadságot, a „politikaérzékeny” versenyhivatal talán mégiscsak rábólint a magyarországi fúzióra.

Az sem a realitástól elrugaszkodott elképzelés, hogy a Ringier nem kíván bajlódni a veszteséges Népszabadsággal, és egész egyszerűen túl akar adni a lapon. Amihez előbb letisztítja a tulajdonosi szerkezetet, hiszen “albérlővel” bizonyára kevesebbet ér a „lakás”. Persze pusztán az eladás ötletétől nem rémülne meg egyetlen balliberális olvasó sem, hacsak bele nem gondol abba, ki lehetne a végső vevő. Nem lehet nem felidézni: a Ringier 2004 őszén éppen a Népszabadság megvásárlására készülve szabadult meg az addig liberális, majd bő egy évvel később Széles Gáborhoz kerülő és radjobbraátoló Magyar Hírlaptól.

A legkézenfekvőbb (és az előző verziókkal nem feltét lenül ütköző) elképzelés szerint a Ringier attól a béklyótól szabadulna, amit a Szabad Sajtóval a kezdet kezdetén kötött alku kényszerített rá. A paktum következtében a Ringier bár kétharmaddal bír a Népszabadságban, mégsem dönthet önállóan a lap ügyeiben. Még főszerkesztőt is gyakorlatilag a szerkesztőség választhat. (Illetve választhatott, ugyanis három egymást követő veszteséges év után, vagyis éppen most e jog a kiadóra száll.)

Az emlegetett ballib újságolvasót persze nem a tulajdonviszonyok és a belső pozícióharcok érdeklik, hanem az, marad-e az általa favorizált értékrend. Földes György erről a következőképpen fogalmaz a föntebb citált interjúban: „Az én álláspontom lényege éppen az, hogy nem bízhatjuk senki jóindulatára a lapot. Az alapítvány a garancia a lap minőségére és baloldali, liberális irányvonalára, nemzeti elkötelezettségére.”

Bal vagy szar?

Kérdés, az alapítvány távoztával a Ringier tarja-e a régi irányvonalat. „Már a feltételezés is sértő, hogy a Ringier tartalmi, politikai igazodással szeretne hirdetési pénzhez jutni – mondja az FN24-nek Mihók Attila, a cég magyarországi vezetője. – Ez egy svájci kiadó, és konkrétan elnyiszálnák az én torkomat, de még a főszerkesztőét is, ha ilyet tennénk.”

Mihók Attila azt mondja, „pofonegyszerű közgazdasági megfontolások” indokolják a Szasa-részvények felvásárlását: az összevonással jelentősen csökken az infrastrukturális költség, egyebek mellett annak köszönhetően, hogy a Ringier-székházba költöztetik a lap szerkesztőségét. Az elnök bízik benne, hogy “2012 második félévére már nem lesz veszteséges a lap”.

A Ringier és a Szabad Sajtó közti tranzakciót ismerők közül többen állították lapunknak: a készülő szerződés garanciákat tartalmaz arra, hogy ne változzék a lap politikai hangvétele. Úgy tudjuk, hogy a szerződés 2016-ig szóló visszavásárlási garanciát biztosít majd a szocialistáknak a Népszabadságra. Ebben az időszakban főszerkesztő csak a Szabad Sajtó egyetértésével lesz választható, valamint egy, információnk szerint Braun Róbert vezette „a lap irányultsága fölött őrködő operatív testület” értékeli majd folyamatosan a tartalmat.

E biztosítékokat a szerződés támogatói kérdésünkre megfelelőnek minősítették, a kételkedők egyike viszont így fogalmazott: cukrozott lószar. Értsd, papíron léteznek ugyan a garanciák, ám azok túl sok körülménytől függenek és viszonylag egyszerűen felpuhíthatók.

Egyik forrásunk azt állítja, hogy egy Guardian-típusú lap a cél, „ami a nyugatos baloldali gondolkodás terepe lesz, és ahol egyetlen pártvezetőnek sem jut eszébe letelefonálni a főszerkesztőre”. Másik segítőnk a lap „magazinosítását” valószínűsíti, s megjegyzi: „Arra készülünk, az új főszerkesztő elvárja majd, hogy puhuljanak a nyers publicisztikai mozdulatok.”

A vételárról hivatalos számot nem tudni. Üzleti titok. Mi úgy saccolunk, 600-800 millió forint cserél gazdát. Ami információnk szerint jelentős részben a Neo FM és a Népszava életben tartására megy majd. (Mellékszál: a Népszava a párt utolsó bástyája lesz a napilappiacon. A lap „funkciója”, hogy kaput nyisson a printmédiába a szocialista üzeneteknek. Úgy tudjuk, az MSZP vezetése hírportál indításán is gondolkodik.)

A következő öt évben bizonyára eldől, képes-e megerősödni az MSZP. Ha igen, összejöhet a szükséges uszkve négy-ötmilliárd forint a Népszabadság visszavásárlására. De hogy az a párt akár a vezetőit, akár a politikáját illetően hasonlít-e a mostanira, talán maga Mesterházy Attila sem sejti. Ahogy egy a folyamatot belülről alakító segítőnk fogalmazott: „Remélem, inkább az MSZP hasonul a jövő Népszabadságához, mint fordítva.”