Az elnököt a HVG.hu plágium vádjával illeti, s mindezt igen erőteljes bizonyítékokkal támasztja alá. A vád nem kisebb, mint hogy az 1992-ben készült doktori disszertáció többsége egy bolgár sportkutató és -diplomata, Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti fordítása és átvétele. Az alábbiakban ezen válsághelyzet eddigi kommunikációs kezelését vizsgáljuk.
A vád súlya
Amennyiben igaz a HVG.hu vádja – erre vonatkozóan igen meggyőző dokumentumokat mutatott be a médium –, akkor olyan helyzetben van Magyarország elnöke, mely az elnöki és személyes tekintélyének a végét jelenti. Egy doktori disszertáció plágiuma egyrészt szellemi lopás, másrészt a doktori cím illetéktelen használata. Ez önmagában megsemmisítő erejű az elkövető személyére nézve. A Köztársasági Elnöki Hivatalt pedig ennek a morális és jogi tarthatatlansága lehetetleníti el. Gondoljunk csak bele, hogy Magyarországon a köztársasági elnök nevezi ki egyetemi tanárrá az egyetemi oktatókat, a plágiumvád bebizonyosodása után Schmitt Pál mennyire vehető komolyan közjogi értelemben, arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi porondon milyen reputációt tud ezek után kölcsönözni hazánknak?
Megtett kommunikációs lépések
Az MTI híre szerint >>A Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) a leghatározottabban visszautasítja, hogy a hvg.hu portál plágium elkövetésével gyanúsította meg az államfőt. A KEH az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében felidézi, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben készített Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése címmel egyetemi doktori értekezést.
Mint írják, “a hiánypótló munkát” történészprofesszorok bírálták, akik summa cum laude minősítéssel értékelték. “Annak eldöntése, hogy az értekezés tartalmi és alaki szempontból megfelelő-e, az ő hatáskörük volt” – tették hozzá, megjegyezve, hogy “a dolgozat minősítése önmagáért beszél”.
Kitérnek arra is, hogy Schmitt Pál, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) 1983 óta tagja, az értékezése forrásaként is megjelölt Nikolaj Georgiev neves sporttörténészt személyesen, jól ismerte. Kutatásaik során több résztéma megtárgyalása során együttműködtek. “A két munka legfontosabb alapforrásai a NOB-ülések jegyzőkönyvei, valamint a NOB Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei, illetve a vizsgált olimpiák záródokumentumai” – olvasható a KEH kommünikéjében.
Úgy fogalmaznak: “A fentiek alapján a Köztársasági Elnöki Hivatal a cikkben megjelent plágium gyanúját a leghatározottabban visszautasítja.”<< (MTI, 2012. január 11., szerda 20:15)
A Köztársasági Elnöki Hivatal által kiadott közlemény nem található meg Magyarország Köztársasági Elnöke hivatalos weblap „közlemények, levelek” menüpont alatt, sem máshol. Így tehát az MTI által kiadott szövegre támaszkodhatunk. A szöveg alapján a vádat a hivatal nem cáfolta, csak a leghatározottabban visszautasította. Ez a két fogalom nem ugyanaz.
Nézzük a hivatal érveit.
Azért nem plágium, mert:
1) hiánypótló munka;
2) történészprofesszorok bírálták;
3) a forrásként megjelölt Nikolaj Georgiev neves sporttörténészt személyesen, jól ismerte;
4) Együttműködtek több résztéma megtárgyalása során;
5) A két munka legfontosabb alapforrásai a NOB-ülések jegyzőkönyvei, valamint a NOB Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei, illetve a vizsgált olimpiák záródokumentumai.
Mindezek legfeljebb azt támaszthatnák alá, hogy Nikolaj Georgiev és Schmitt Pál társszerzők. Azonban sem Schmitt Pál, sem Nikolaj Georgiev nem tüntette fel a másikat társszerzőként. Mivel Nikolaj Georgiev műve hamarabb jelent meg, és eddigi ismereteink szerint sikeres szerzői jogi lépést Schmitt Pál nem tett annak érdekében, hogy elismerjék társszerzőnek, ezért a Hivatal védekezése – finoman szólva is – igen megkérdőjelezhető.
A megoldás
A fentiek figyelembevételével a köztársasági elnök és hivatala a legnagyobb válságát éli ezekben az órákban. Mi lehet a teendő kommunikációs szempontból? A válságkommunikáció egyik alapvetése, hogy: ne hazudj! A válság kirobbanását előidéző eseményt el kell ismerni és a kármentésre kell koncentrálni.
Amennyiben bebizonyosodik a vád (persze a Hivatal szakemberei már most tudják a pontos igazságot), akkor az elnök személye menthetetlen. Ugyanakkor a Köztársasági Elnök intézménye még menthető. Mindent meg kell tenni a Hivatal szakembereinek – a nemzet reputációja érdekében -, hogy nagyon kicsit sérüljön csak az elnöki intézmény és a hivatal. Ennek egyetlen módja van. Rá kell venni Schmitt Pált, hogy mondjon le.
