Belföld

Sötétben is színesen: a vakság nem akadály

5 éves korában szürkehályog miatt vesztette el látását Orsós Zsolt. A vak paralimpikon azt mondja, fogyatékosságával is teljes életet él.

Két paralimpián való részvétel, Európa bajnokság és világkupa győzelem – ezekkel a címekkel is büszkélkedhet Orsós Zsolt, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságának munkatársa, aki nem mellesleg a szolidaritás nagykövete is. Zsolt 31 éves kora ellenére sikert sikerre halmozott, mindezt úgy, hogy 5 éves korában egyik napról a másikra megvakult. „Néhány hónapos voltam amikor megállapította az orvos, hogy szürkehályoggal születtem. Egyik műtét a másikat követte, de sajnos 5 évesen utolért a kor. Az utcán bicikliztem, majd miután bementem a lakásba, mondtam édesanyámnak, hogy kapcsolja fel a villanyt, mert nagyon sötét van. Persze teljesen világos volt, megvakultam” – mesélte Zsolt kedden a Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulóinak, akik csendben hallgatták a megható történetet.

Egy rámenős hölgy

Aztán gyorsan oldódott a hangulat, hiszen a nagykövet humoros előadásával próbálta megismertetni a fiatalokkal a fogyatékosok, ezen belül is elsősorban a vakok életét. A diákok közül sokan segítettek már az utcán segítségre szoruló vak társaikon, Zsolt azonban azt mondja nem mindegy hogyan és mikor érkezik a támogatás. „Volt, hogy a kedvesemre vártam a gyalogátkelőhelynél, és egy idős hölgy szeretett volna segédkezni az átkelésben. Hiába mondtam neki, hogy most nem szeretném igényelni a segítségét, mégis erősködött. Kisebb fajta perpatvar alakult ki” – meséli viccesen a történetet a sportoló, aki hozzáteszi, hogy fontos az, hogy meglegyen a bizalom ilyen esetekben.

Köztünk élnek

A találkozón a kazinczysok között is ült egy gyengén látó tanuló, aki a sztorikat hallgatva, pozitív impulzusokat kaphatott Zsolttól. A vidámsággal és élettel teli paralimpikon ugyanis nem szégyellt beszélni iskolás éveiről, küzdelmeiről és arról, hogy ő a mai napig képekben látja a világot. Elképzeli az általa fiatalon megismert színeket és formákat és maga elé festi az elképzeléseket. Arra a kérdésre viszont, hogy szerinte valós-e az általa látott kép, azt mondja: „Talán soha nem tudom meg…”

A csörgőlabda-válogatott jeles alakja végezetül egy kis játékra invitálta a gyerekeket az iskola tornatermébe, ahol mindenki kipróbálhatta az izgalmas sportágat.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik