Székhelyi József a Szegedi Nemzeti Színház színésze:
2012 tavaszán újra apuka leszek, egy kislánnyal, Sárikával bővül a családunk. Most befelé fordulok, a családra tekintek. Mindig premiernek élem meg, ha egy új kis élet születik a családba. Ilyenkor minden gyöngédségünk, szeretetünk megsokszoródik, Sárival ötszörösére fog nőni. Természetesen ott leszek végig a kórházban is, ugyanúgy várom mint az első gyermekünket. Persze emellett dolgozni is fogok, hiszen 2 napig se bírom ki munka nélkül, nekem a színházi tevékenységem egy a szabadsággal, ami nélkül csak rab vagyok. Így ezt a mesterséget addig szeretném csinálni, amíg élek.
Szondi Ildikó egyetemi oktató, a Közéleti kávéház szerkesztője, önkormányzati képviselő (MSZP):
Egy konszolidáltabb országot és egyfajta út megtalálását- ami valószínűleg jellegzetesen magyar lesz és remélhetőleg sikeresebb az ideinél. Politikailag jó lenne megtalálni a közös hangot, mert úgy gondolom ezzel a sanyarú sorsban lévő embereknek jobb gazdasági kilátást tudnánk nyújtani. Mohácsból már csak előre lehet menni, de ehhez összefogásra van szükség.
Molnár Gyula zenész, természetfotós, biológus, egyetemi oktató:
Ha a zeneiparban történő tendenciákra gondolok, akkor elég rosszak a kilátásaink, hiszen az utóbbi években a jó zene iránti kereslet erősen csökkent. Ezt elsősorban az emberek pénzhiányának tulajdonítom, habár aki megengedhetné magának, hogy koncertekre járjon, az is az országban tapasztalható depressziós hangulat miatt inkább otthon marad, és befelé fordul. Ezt nagyon sajnáljuk, mert például a Molnár Dixielanddel 47. éve játszunk és jó lenne, ha ennek a lendülete kitartana a jubileumi 50-ig. A kilátásaink viszont elég rosszak, hiszen amíg felülről nem támogatják a kultúrát, addig nincs miről beszélni. Biológusként sem mondhatok túl sok pozitívumot, a megjelent könyvem mellett, belefogtam egy másikba, de ez a piac sem most éli reneszánszát. Ám –hogy egy nagy pozitívumot is említsek– 2012-re várjuk a második unokánkat és ez mindenkinek egy óriási öröm.
Pleskonics András (Plesi) egyetemi oktató:
A majákkal ellentétben én nem várom a világvégét, de ennél csak jobbat szeretnék. Remélem az országban a politikától a családokig lemenőleg jövőre több lesz az össze mint a szét igekötő, Európának pedig sok sikert kívánok. A saját életemmel kapcsolatban pedig örülnék, ha 25 év után nem csak magánemberként, hanem hivatalból is dolgozhatnék Szeged kultúrájáért, művelődéséért. Januárban lesz Jászberényben és Cegléden egy különleges jazz-történeti előadásom, ahol Sárik Péter, egy szenzációs zongorista fogja illusztrálni a mondandómat, és emiatt ezt piszkosul várom.
