Aki Isten előtt mer megalázkodni, mer mélyre hajolni, hogy meglássa őt, az tud utána kiegyenesedni – mondta Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök igehirdetésében vasárnap, a debreceni Református Nagytemplomban tartott karácsonyi istentiszteleten.
A Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy fogalmazott: ma talán azért nem látjuk Istent, mert nem tudunk mélyre hajolni, pedig Isten az alázatosoknak ad kegyelmet, míg a gőgösöknek ellenáll. “Az első karácsonykor is csak azok jutottak el igazán a karácsony befogadásáig, átéléséig, öröméig, akik alázatosak voltak. A gőgösek, a másokat megvetők, kisemmizők, embertelen rendeleteket kiadók, azok nem” – üzente Bölcskei Gusztáv a Nagytemplomot zsúfolásig megtöltő híveknek.
Az alázat azonban – emelte ki – nem mások előtti hajbókolás, nem azt jelenti, hogy az ember nem mer szólni. Idén a “zűrzavar kézikönyve sok mindent elénk tárt: leértékeléseket és átértékeléseket. Minősítjük egymást és mások minősítenek minket” – hangoztatta, majd azt kérte: “Urunk, ragaszd össze a zűrzavar kézikönyvének lapjait! Megérett a csiriz.”
A püspök szavai szerint Isten nagyon mélyre hajolt karácsonykor: egészen odáig, hogy hangja a világban egy újszülött sírása volt, nem pedig egy csodás isteni szózat. De a gyermek sírása mindig az élet jele. “Isten belesír a világba és azt mondja: itt vagyok, megérkeztem, élek” – mondta Bölcskei Gusztáv. Hozzátette: Isten azt mondja a világnak, hogy szeretlek titeket és igent mondok rátok. De jól vigyázzatok – figyelmeztetett -, “az Isten nem mond mindenre igent, nem ír alá mindent, amit mi elé teszünk.”
Leszögezte: Isten igenjébe belefér a nemet mondás is, hogy ne azt adja meg nekünk, amit kérünk tőle, hanem azt, amire szükségünk van. A püspök egy “elhíresült mondást” idézve – “lassan mondom, hogy mindenki megértse” – azt kérte: “Urunk, nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk. Telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani mások előtt.”
