Nem önzésből, de szeretetből kell megoldást keresni földi gondjainkra – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vasárnap Budapesten a Szent István-bazilikában tartott karácsonyi éjféli misén.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szentbeszédében úgy fogalmazott: “Ne hagyjuk hát, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának.”
Erdő Péter felhívta a figyelmet arra, hogy “a karácsony különös fénnyel világítja meg a családot is. Jézus családban akart születni. Családban akart nevelkedni. Ez a legalapvetőbb, a legfontosabb emberi közösség. Itt tanuljuk meg, hogy bízhatunk egymásban, itt tanulunk meg egymásra ráfigyelni, itt leszünk képesek egymást elfogadni is.”
Mint mondta, jó családban a szülők is nap mint nap látják maguk előtt a jövő nemzedéket. “Rádöbbennek arra, hogy a felnövekvő ember több, mint a saját igyekezetünk, a saját áldozatunk. Az ember gyermeke Istenhez kapcsol minden nemzedéket. Benne van a múlt és a jövő, olyan méltóság ragyog fel a szemében, ami nem pusztán tőlünk, emberektől való” – jegyezte meg a bíboros.
Szólt arról is, hogy a családban “érezzük át, hogy az egészségünkért is felelősek vagyunk, mert az sem csupán a miénk. A dohányzás, az ital, a káros szenvedélyek nem csak a testünket rombolják le, hanem szenvedést okoznak a környezetünknek is”. A családban megélt szeretet ugyanakkor “mutatja a szabadulást még a szenvedélybetegségek csapdájából is” – tette hozzá Erdő Péter.
Utalt arra, hogy “a családban más lesz, emberibb lesz még a betegség és a halál is. Nem útban lévő akadály a haldokló beteg. Nem zavaró látvány, ami elől menekülni kell. (…) Neki is, nekünk is fontos, hogy ne kitaszítottként élje át sorsát. Az ő élete is a mi életünk. (…) Másképpen lép át azon a végső, nagy határon, akit az emberek szeretete kísér. (…) A szeretettel kísért haldokló ráérez az örök élet előízére”.
Erdő Péter kiemelte: “Jézus nem elégedett meg azzal, hogy nagylelkű adakozó módjára szeressen minket. Ő sorsközösséget vállalt velünk. Elfogadta értünk még a szenvedést és a halált is. Születésének, megtestesülésének titka eltölt minket szeretettel. Bizonyosságot önt belénk arról, hogy megszabadulunk, hogy üdvözülünk, hogy örökre boldogok leszünk”.
