A magánnyugdíjpénztárak napjai több okból is meg voltak számlálva eddig is. Az, hogy továbbra sem hozzájuk, hanem az államhoz folynak be a bevételek, illetve hogy nem is lesznek tagdíjak, s hogy újra megadnák a lehetőséget a megmaradt százezernyi tagnak a visszalépésre, már csak a kegyelemdöfés. Azt még nem írták le ugyan, hogy magukat a pénztárakat megszüntetik, de a politikai szándék egyértelműen ebbe az irányba mutat.
Minimális pénzből gazdálokdtak már több mint egy éve
Persze e nélkül sem voltak éppen rózsás helyzetben a magánnyugdíjpénztárak. A tagok elenyésző része vállalta csak, hogy marad a pénztárakban – már emiatt kihullott a pénztárak többsége (2000-es taglétszám alatt automatikus a megszűnés). A vagyon a korábbi 7 százalékára olvadt. A vagyonátadás és a reálhozamok kifizetésének költségeit az egyszeri levonások mellett a pénztárak a korábban felhalmozott működési tartalékokból fedezték, tehát ez is elfogyott. Nem csak hogy több mint egy éve nem folyt be hozzájuk egyetlen fillér tagdíj sem, hanem még a működésre felhasználható költségeiket is alaposan megnyirbálták.
Működésre csak a korábbi töredékét fordíthatták (2011 január elsejétől maximum 0,9 százalékot) és a vagyonkezelési díj maximumát is a negyedére (0,2 százalékra) csökkentették. A hozamból 2010 novembere óta mindössze havi 265 forintot csíphettek el a működésre (2011-től tagonként évi 756 forintot) a kezelt vagyon hozamából. 2011 második negyedévében 4,9 milliárd forint volt a működés mérleg szerinti vesztesége. 2012-re pedig úgy becsülte a Stabilitás Pénztárszövetség, hogy a működéssel kapcsolatos költségek háromszor akkorák lehetnek, mint a várható bevételek.
Egyre halványuló remények
Lehetett ilyen kilátások mellett abban reménykedni, hogy majd egy későbbi kormány visszaadja a magánnyugdíjpénztárak működéséhez szükséges feltételeket (tagdíj, költség), de erre nem sok esély volt. A kivéreztetés már több mint egy éve elindult, s már csak idő kérdése volt, meddig bírják majd a pénztárak. Igaz, abban bíztak, hogy talán a jövő évtől újra hozzájuk futhatnak be a tagdíjbefizetések. De már így iscsak fúzióban gondolkodtak a megmaradók.
S persze lehet (vagy inkább lehetett?) bízni abban is, hogy az Alkotmánybíróság (AB) végre döntsön magánnyugdíjpénztár ügyben. Az AB már egy éve nem döntött, jövő hétre pedig nem tűzte napirendjére a magánnyugdíj-pénztári kérdést, ez biztos. Hogy az utána következő héten üléseznek-e, s hogy tárgyalják-e, azt még nem tudta megmondani Sereg András szóvivő. Nem mondta, hogy ez kizárt, de azt sem, hogy valószínű. Ezek után meglepő lenne, ha még idén lenne döntés. Sereg András azonban hangsúlyozta: az év végével (az új alkotmánnyal) nincs lezárva semmi, az AB nem hárítja el magától a döntés felelősségét. Megemlítette azt is, hogy 90 nappal meghosszabbíthatók a döntési határidők, és a magánszemélyek jövőre is fordulhatnak az AB-hoz, ebben az ügyben is.
Sovány vigasz, ha mire az esetleges döntés megszületik, már nem is lesznek magánnyugdíjpénztárak. Mert a Stabilitás elnöke szerint gyorsan meg fognak szűnni. Semmi nem utal arra, hogy mégse akarnák beáldozni a maradék pénztártagi vagyont az állami oltáron.
S hogy mit tehetnek azok, akik kitartottak a magánnyugdíjpénztárak mellett? Mi lesz, ha az ígéretek szerint újra megnyílik a lehetőség arra, hogy visszalépjenek az állami nyugdíjba? Megkapják-e vajon a hozamot, mint az első körben visszalépők? S mi történik, ha csakazértisból továbbra is maradnak magánnyugdíj-pénztári tagok? Bizonyára ezekre a kérdésekre is lesz nemsokára válasz.
