Milyen érdekes dolog egy színházban kétszer megnézni ugyanazt a darabot. Mondjuk a főpróbán, majd jó húsz-harminc előadással később. Rossz esetben és jó esetben egyaránt tanulságos. Az előzőben ugyanis az történik, hogy beleunva az együttes játékba, a színészek egyre inkább kiüresítik mindazt, amit a szerző, no meg a rendező a színpadi cselekménybe hajdanán beleképzelt. Ám lehetséges épp az ellenkezője is: a megírt történet (némiképpen) elkezd önálló életre kelni a szereplők reflexeiben s következésképp alakításukban is. A színpad pedig átlényegül a valódi dráma művészete által.
A szerep teljes átélésének szokták ezt nevezni, de még inkább mondhatjuk azonosulásnak. Amikor is a papírra vetett mondatok hihető emberi szándékokká, indulatokká és tettekké válnak a színpadon.
Persze, e kollektív színi-szórakozáshoz/szórakoztatáshoz az előadás valamennyi résztvevője szükségeltetik. E varázslat csak akkor jön létre, ha minden szereplő egyaránt részt vesz benne. Belsőleg és külsőleg egyaránt. Úgy reagálva egymás gesztusaira, érintésére, csókra, gyűlöletre, ölelésre, hogy az hiteles érzelmi választ eredményezzen.
Nos, eme fejtegetésnek az ad értelmet, hogy a Szegedi Nemzeti kisszínházában éppen egy ilyenfajta megérlelődésnek lehettünk tanúi a Veszedelmes viszonyok előadásainak során. Mindazt ugyanis, ami még eléggé csikorogott a főpróbán és alig volt több mint a szerepek röppenő mondata, tervezett járás-kelése, vagy szemek célirányos meregetése, azt az eltelt előadások hiteles izgalmakkal telítették.
A legutóbbi szegedi estén valóságos szenvedélyeket láttunk, a Bourbon királyok budoár erotikai ál-valóságos világának hitelesen mű szenvedélyeit. A rizsporos, díszes parókák, tipegők, abroncsszoknyák, lornyonok és legyezők felszínessége alatt vágyteli testek valódi lélektani megfelelésekkel működtek. Az erotika bonyolult világának hihető színpadi igazságait, valós féri/női szenvedélyeket és kedvtelve űzött férfi aljasságokat.
Meg még annyi mást is. Mindazt, amit a szex, a libidó, a féri/női uralkodni vágyás, a csábítás izgalma és a győzelem örömének vagy az elhagyattatás gazdag eset-gyűjteménye kínálni tud.
Ráadásul annyi áttételen keresztül, amennyit az emberi hazugságok alatt felfedezhető ösztöni működések sejtetni engednek. A szerző, Choderlos de Laclos darabjának tükrökkel, ravasz fényekkel, függönyökkel, rejtekajtókkal és pamlagokkal dúsan ékesített, buja szegedi színpada jól szolgálta ezt.
Az is lehetséges persze, hogy épp ez a bonyolult igazság/hamisság, érzelem/érzelem-látszat rendszer kínálta fel a színészeknek, hogy érezhető hitellel vessék bele magukat újra meg újra a Veszedelmes viszonyok csábítóan vonzó, romlott történetébe.
Végül is hatásos, izgalmas előadás kerekedett ki a sok vágyakozásból, tiltakozásból, gonosz csábításból és megcsalatkozásokból – a telt házas nézőtér és a jegyzetíró örömére.
De valóban annyira romlott-e Moliere korának nemesi/udvari világa, minként mai szemmel ezt megítéljük?
Eltöprenghetünk ugyanis, micsoda fényévnyi a távolság e rokokó kastélyokban dívó férfi / női egymás-vadászat ráérős időtöltése és bonyolult hóditástechnikái, – illetve a mai bulvármédiákban, művészprodukciókban népszerűsülő villámszex gyakorlata között.
Elbizonytalaníthatja az embert ez az összevetés. Gyakorlati és esztétikai példákat idézve, mondjuk filmen, színházban, reklám felületeken stb. De a következtetés kételye is helyénvaló: vajon kiteljesedettebbek-e a pillanat gyorsaságával születő birkózás- és hörgésdús ágy- stb. jelenetek? Mint azok, amelyek elnyújtott hetek, hónapok vágyakozásai és udvarlásainak hosszas előjátékai által teljesednek be?
Mondhatjuk: ízlés dolga. De az biztos: hevenyen változnak az idők. Forradalmak rázták meg nemcsak a feudális- majd burzsoá világot és közerkölcsöket, de – igaz később – évezredes szexuális szokásrendünket is. A szegedi előadást zárásaként felhangzó forradalmi induló, majd a függönyre vetített guillotine képe legalább is ezt sugallta.
Moralizáló tanúságként? Az ítélkezés előre jelzéseként?
Ezt már nehezebb kisilabizálni.
Nem könnyű tehát beleélnünk magunkat a francia nemesség kacifántos és egyben szabados nemi erkölcseibe.
És napjaink kendőzetlen szexualitásának bő kínálatába? A pornó dívák könyves memoárjaitól kezdve, az USA elnökének orális kalandjain át, az egyházi személyek gyermekek iránti vonzalmáig?
Előttem épp egy igen népszerű polgári-bulvár napilap hever. Szorgalmasan ide másolnom utolsó oldalának vastagon szedett szalagcímét. „Bármilyen pozitúrába állíthatók a hollywoodi guminők. Futószalagon készülnek a rugalmas szeretők!”
A fene tudja.
Akkor már inkább a mégoly sokrétegű, kacifántos csipkékbe, selyem fűzőkbe szorított, krinolin szoknyába, térdnadrágba, fodros ingbe, kombinéba bújtatott, ám valódi emberi testek természetes bujasága!..
Olyanok, mint amilyeneket a Szegedi Nemzeti Színház színészei jelenítenek meg a Veszedelmes viszonyok Menczel Róber tervezte hatásos színpadán. Úgymint Szabó Gabi, Szilágyi Annamária, Erdélyi Tímea, Horváth Virgil, Bács Péter, Borsos Beáta, Danis Lídia, Márkus Melinda és Rédei Roland – Ács János elegáns rendezésében.
