A kormány által elfogadott, a parlament által épp most tárgyalt köznevelési törvény az iskolák államosításáról szóló passzusát Orbán Viktor a keddi frakcióülésen gyakorlatilag felülírta. Abban ugyanis az áll, hogy köznevelési intézményt „az állam, e törvény keretei között települési önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, Magyarországon nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá más szervezet vagy személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát – jogszabályban foglaltak szerint – megszerezte”.
Fotó: Kummer János
Orbán azonban képviselőtársainak kedden leszögezte, a fenntartó az állam, a visszaszerződés adott esetben kizárólag a működtetésre vonatkozhatna. A kormányfő utalt is rá, hogy ez nem így szerepel a törvényben, pedig ő így akarja. Ez azt jelenti, hogy a korábbi polgármestereknek tett kormányfői és hoffmanni ígéret, amely szerint a visszaszerződéssel megtarthatnák az iskoláikat, ha akarnák, szertefoszlott. Lassan szállóige a frakcióülés után háborgó egyik fideszes városvezető megállapítása, ami szerint az önkormányzatnak ezentúl annyi dolga lesz az iskolájával, hogy az izzókat kicserélje.
Módosíthatják a cáfolat cáfolatát
Mint lapunk korábban megírta, az oktatási államtitkárság néhány hete készített egy kommunikációs segédanyagot, amelyben tételesen cáfolnak „néhány olyan gyakori tévedést és szándékos tévinformációt, mely a javaslattal kapcsolatban gyakran elhangzik.” Ennek egyik tételmondata: „Nem igaz, hogy az állam elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat.”
Mint arra a Hálózat a Tanszabadságért állásfoglalása korábban rámutatott, ez a mondat már akkor sem volt igaz, de az orbáni diktátum után végképp kezdhetik az új kommunikációs anyag, és az új törvényi paragrafus megfogalmazását.
Alkotmányos einstand
Szerdán a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ), a Jegyzők Országos Szövetsége, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Magyar Faluszövetség kiadott állásfoglalás szerint semmilyen hatástanulmány nem támasztja alá a közoktatás államosításának szükségességét, hatékonyságát. Gémesi György, a MÖSZ elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az államosítás során a vagyon integrálása „komoly lehetőség” a költségvetés hiányainak pótlására. Az Alaptörvény nemzeti vagyonnak nyilvánította az önkormányzati vagyont, ezért nincs alkotmányos gátja az önkormányzati vagyon einstandolásának.
Ugyanakkor jelentős ráfordításokat is igényel az államosítás. Az elhíresült Ecostat–tanulmány évi 45, 4 milliárd forint pluszteherrel számol, de például Szüdi János oktatásügyi szakértő, volt államtitkár szerint ennél lényegesebben többel. Ő azt írja, hogy „a teljes intézményrendszer állami fenntartásba vételéhez – és a jelenlegi színvonalon, jelenlegi bérkondíciók megtartása melletti -, működtetéséhez több mint háromszázmilliárd forintot kell hozzátenni az ez évben közoktatási jogcímen a helyi önkormányzatoknak átutalt valamivel több mint négyszázmilliárd forinthoz”. A szükséges fedezet előteremtésének Szüdi szerint több lehetősége van: el lehet vonni a helyi önkormányzatoktól az iparűzési adót, be lehet zárni megfelelő számú iskolát, el lehet bocsátani alkalmazottakat, meg lehet növelni a pedagógusok munkaterheit. Szükség van még az átadás-átvétel lebonyolításához az állami hivatali rendszer járási szintű kiépítésére, amely további forrásokat igényel, s amely munka még el sem kezdődött.
Ha a helyi adók elvonásából próbálja az állam fedezni a kiadásokat, akkor annak kárvallottjai a gazdagabb települések lesznek, ahol az eddig jómódú iskoláknál rögtön látható színvonalcsökkenés következhet be, miközben a másik oldalon, a kistelepülések iskoláinál – a források szétaprózódása miatt – alig érezhető színvonal-emelkedés várható.
Fotó: Kummer János
Mi végre?
A kormányzat legfőbb érve az államosítás mellett, hogy a kistelepülések nem képesek jól ellátni fenntartói kötelezettségeiket. Az utóbbi időben az állam egyre kevesebb pénzből várt el egyre több feladatot az önkormányzatoktól, s ezt a szegényebb települések nem bírták. Számukra valóban megváltás lehet az iskolák fenntartásától való megszabadulás. De egyáltalán nem kézenfekvő, hogy csak az állam lehet a tulajdonos. Kistérségek (vagy járások) szintjén minden további nélkül biztosítani lehetne egy ésszerű fenntartói üzemméretet. A gazdagabb települések pedig nem szeretnének megválni ettől a feladattól.
Másrészt – mint azt Radó Péter oktatáskutató véli – az oktatásfinanszírozásba pompás kiegyenlítő mechanizmusokat lehetne építeni, ahogy ez a legtöbb európai országban történik. Az államosítással kikényszerített egységesítés – a kormány állításaival ellentétben – nem szolgálja a szelekció és szegregáció csökkentését sem. A szelekciót a közoktatáson belül érvényesülő roppant nagy szeparációs nyomás okozza, amit iskolaszerkezeti reformmal, minőségpolitikával, valamint fejlesztéssel lehet mérsékelni – véli Radó. Államosítással garantáltan nem.
Az állami iskola jobban működik, mint a MÁV?
Az OktpolCafé korábbi bejegyzése arra is rákérdez, miért gondolja bárki is, hogy a központi kormányzat jobb tulajdonos, mint az önkormányzatok? „Egyfelől értem az önkormányzatokkal szemben kialakult bizalmatlanságot. Másfelől azonban engem rendszeresen elképeszt, hogy több mint négy évtizednyi államszocializmus tapasztalatával felvértezve és az elmúlt húsz év igen szerény kormányzási képességét mérlegre téve magyar polgárok tömegei hisznek abban, hogy az állami tulajdonban lévő iskolák jobban működnek majd, mint a MÁV. Ugyanis, a magyar iskolák momentán a legfejlettebb országok színvonalán működnek, ami ugye a vasútról nem mondható el.”
A nemzetközi összehasonlító adatok és elemzések azt mutatják, hogy az iskolák eredményességének javításához két dologra mindenképpen szükség van: az iskolákkal szemben támasztott magas elvárásokra, valamint kellő mértékben biztosított intézményi autonómiára. A régiónk hat országa közül abban a háromban javultak a tanulói teljesítmények (köztük Magyarországon is, ellentétben a kormány állításaival), ahol decentralizálták a közoktatást. A centralizált iskolarendszert működtető országokban romlottak. Pedig a cseh és osztrák rendszer nem is annyira radikálisan központosított, mint az Orbán-kormány által visszaállítani tervezett rendszer.
A magyar oktatás totális állami ellenőrzését eddig háromszor igyekeztek megvalósítani. 1919-ben először, 1935 körül másodszor, harmadszor pedig 1948-ban. A negyedik kísérlet 2013. január elsején – tanév közben – kezdődik. Következményei egyelőre felbecsülhetetlenek!
