Miközben az új egyházügyi törvény értelmében a sajókazai Dr. Ámbédkár Iskola fenntartója, a Dzsaj Bhím Közösség nem lesz hivatalos egyház, így elesik az állami támogatástól, ön nagyon optimistán nyilatkozott a program folytatásáról. Mire alapozza ezt az optimizmust?
Biztos vagyok benne, hogy nem szűnik meg az állami támogatásunk. Egy olyan egyházügyi törvény lép érvénybe január 1-jétől, amely nem ismer más vallást, csak konzervatív kereszténységet és konzervatív zsidóságot. Magyarországon e szerint nincsenek hinduk, buddhisták, muzulmánok, jehovisták, adventisták, metodisták. Ez nyilvánvalóan nem marad így. A törvény a valódi egyházi tevékenységeket nem tudja kirekeszteni magából. Szerintem nem is akarja. Volt egy erősen reakciós klerikális igyekezet a szektáktól való megszabadulásra. Ez nem csak, hogy elérte, de túl is lőtt a célon. Nem hiszem, hogy a katolikus klérusnak félnivalója lenne a metodistáktól. Másfelől tudjuk, hogy mindenütt a világon a kisegyházak a társadalom részei. Magyarország nem akar kiiratkozni a civilizált világból.
Fotó: MTI
Önöknél nem egyszerűen hitéleti tevékenységet érint az új törvény, hanem a romák társadalmi integrációját célzó programok ellehetetlenülését, az iskolák bezárást is.
Nem csak minket érint ilyen tekintetben, más egyházakat is, akikkel mi szolidárisak vagyunk.
Hogy fog működni a sajókazai iskola, ha a fenntartónak nem lesz rá pénze?
Úgy hogy az állam értéknek tekinti. Mi naponta 1200 diákkal állunk kapcsolatban, ezek fele nálunk is kap diákigazolványt, a másik fele vagy művészeti képzésben vagy tanoda formában olyan ellátást kap, amit máshol nem kap meg. Ez egy érték, hiszen a társadalom nem Gyöngyöspatákat akar kitermelni.
Nem azt akar, de nagyon sok jel, szándék arra mutat, hogy azt fog.
Gyöngyöspatának az volt az oka, hogy sok-sok éven keresztül elkülönítették a cigánygyerekeket a nem cigány gyerekektől. Most folyik a per, ami ennek a felszámolását célozza. Eddig még minden per győzelemmel ért véget, amit a szegregáció ellen indítottak. Ez is győzelemmel fog véget érni. Abszurd helyzet, hogy külön emeleten vannak a cigánygyerekek, külön étkeztetik őket, nem járhatnak úszni satöbbi. A társadalom most már megtanulta, hogy ezen az úton, a jobbikos polgármesterig és a másik jobbikos öngyilkosságáig tudunk eljutni. Olyan folyamatok erősödhetnek fel az emberek elkülönítésével és az oktatáshoz való jog elvonásával, amit Németországban láthattunk a második világháború előestéjén. Magyarország nem ezen az úton akar járni.
Nyilván nem ez a cél, de sokak szerint a konkrét kormányzati lépések – köznevelési törvény, munkajogi törvény, közmunkaprogram, szakképzési törvény – ebbe az irányba hatnak. Ön nem így látja?
Közvélemény kutatások szerint a szavazók negyede szívesen szavaz ilyenfajta politikára, de van a másik háromnegyed. Ez utóbbiak nagyobbik része jelenleg nem szavazna sehova, a fideszes szavazóknál sem lehet tudni, hogy például az oktatási integráció kérdésében Lázár Jánost vagy esetleg Pósán Lászlót támogatnák. Az hogy újabb és újabb, a gyöngyöspatai helyzethez hasonló feszültségeket termeljünk ki, nem lehet közvetlen érdeke semmilyen kormányzatnak. Ha netán a Jobbik megnyerné a választásokat, akkor sem tudnám elképzelni, hogy becsuknák azt a gimnáziumot, ahová a cigánytelepi gyerekek járnak, hogy érettségit szerezzenek.
Fotó: MTI
„Először megtűrnek, aztán kinevetnek, majd harcolnak ellened, végül te győzöl” –idézte Gandhit a sajókazai programjukkal kapcsolatban. Most a „harcolnak ellened” fázisban vannak?
Ez egy optimista folyamatleírás. Mi belementünk egy csomó olyan dologba, amit egy józan ember, normális egzisztenciával kikerül. Minket ez vonz. Nyilván, mi ilyenek vagyunk. De nem vagyunk azért kivételesek. Sok olyan ember van, akit izgat az a probléma, hogy mi lesz ezekkel a közösségekkel. Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik ma ott nőnek fel a szemétben és mocsokban, kabát, cipő és sapka nélkül. Ezt nem lehet eltűrni. A magyar társadalomnak van rendes lelkiismerete. Nekünk, buddhistáknak biztos van, mi ennek alapján cselekszünk.
Önök, mint mondta, végigjárták a Gandhi-féle stációkat.
Még nem jártuk végig, mert akkor már győztünk volna. Megyünk Balog Zoltán államtitkárhoz azzal az elhatározott szándékkel, hogy közoktatási megállapodást kössünk a kormánnyal. Biztos vagyunk abban, hogy ez sikerülni fog.
Az már a győzelem lesz?
Igen. Egyelőre ott tartunk, hogy harcolnak ellenünk. A jegyző rendőrséget küld ránk, annyira nem bírja elviselni, hogy buddhisták vannak a falujában. Ezt nem hagyhatjuk. Nem hagyhatjuk, hogy eltiporjanak. Fel kell vennünk a harcot akár a jobbikos országgyűlési képviselővel, akár a szűklátókörű falusi jegyzővel.
A jegyző milyen alapon küldi önökre a rendőrségre?
Azon az alapon, hogy háromszáz olyan ember volt a népszámláláson, aki online kitöltő volt, és ezen emberek többsége a Dzsaj Bhím Közösséghez tartozónak vallotta magát.
Ez anonim adat, ráadásul szenzitív adat. Honnan tudta a jegyző, ki mit írt?
Úgy tudjuk a sajtóból, hogy följelentést tett, és KSH kiadta a rendőrségnek ezeket az adatokat. Ha így történt, akkor már mellesleg nem is mi vagyunk a hunyók, akiket azért jelentett fel, hogy biztos megvásároltuk az emberek hitét, vagy kényszerítettük őket erre. A jegyző mindenesetre úgy érezte, most van itt a pillanat, hogy megfenyegesse azokat az embereket, akik ehhez a közösséghez tartozónak vallják magukat. De túllőtt a célon. Belavírozta magát egy olyan helyzetbe, hogy érzékeny adatokat tudott meg, és ezzel fenyegette az állampolgárokat, és mindezt még a sajtónak is kikotyogta.
