Nem sokkal a szándék bejelentése után a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa (NMHH) elindította azt a vizsgálatot, amelyben öt kereskedelmi televízió reklámjainak túlságosan magas hangereje került a céltáblára.
A testület szerint az RTL Klub, a TV2, a Duna TV, a Story TV és az MTV (m1) adásában rendszeresen lehetett észlelni az elmúlt hónapokban kritikus hangerőugrásokat, amelyet szerintük egy magyar fejlesztésű úgynevezett „Humanoid” számítógépes szoftver és több mint 70 lakossági bejelentés is igazolt. Az NMHH kiemelte, hogy azt, mi számít hangerőugrásnak, a Nemzetközi Telekommunikációs Unió (ITU) szabványa alapján határozták meg.
Persze mi, egyszeri tévénézők nem különböző skálák, mértékek, szabványok és rövidítések alapján döntjük el, milyen hangerő zavarja a nyugalmunkat, mi bántja a fülünket és miért nyúlunk a távirányító lehalkító gombja után. Megkértük tehát egy nagyobb tévécsatorna adásrendezőjét, magyarázza el, miért érezzük néha úgy, hogy valósággal ordít a világító doboz a csendes nappaliban.
Hanghullámok tetején
A szakember elmondta, hogy amikor a kereskedelmi tévék belendültek, akkor a reklám nagyon fontos szegmens lett. Valószínű, hogy ekkor a hirdetéseket direkt sokkal hangosabbra vették, hogy amikor az „becsattan”, a néző biztosan meghallja. Akkor még az volt a nézet, hogy „ott a hangerőgomb, nyugodtan le lehet tekerni” – jegyezte meg.
A másik, amiért ez az egész jelenség kialakult – folytatta -, hogy a filmek, sorozatok és a műsorok egészen más technikával készülnek. Ahogy az ember beszél, annak van egy dinamikája, ami tőle és a környezettől is függ, például a mikrofontól, a hangpulttól – tette hozzá.
A rendező szerint, ha minden tökéletes, akkor ez sohasem lesz olyan, mint amit a reklámoknál csinálnak. Ezeknél ugyanis a hangstúdiók órákat dolgoznak azon, hogy úgy szóljon, hogy gyakorlatilag nincs dinamikájuk. Vagyis ha meghallgatjuk, akkor úgy szól, hogy nincsenek hullámvölgyek, egy szinten van az egész – magyarázta. A szakember úgy véli, ezért van az, hogy az úgynevezett csúcskivezérlésnél, amelyet az NMHH szoftvere is vizsgál, a reklám hangereje hiába van lejjebb, a hatása sokkal hangosabb.
Fotó: Kummer János
A tévés elmondta, hogy az úgynevezett csúcskivezérlést két módon lehet mérni: van a VU-mérő, amely egy átlaghangot vizsgál, illetve van a csúcskivezérlő műszer, amely azt mutatja, mi az a legmagasabb pont, amit elér a hang.
„Ha beszélgetünk, és hirtelen rád üvöltök, akkor az üvöltés magasabb lesz. Ha ezt fölveszem és utána megfelelő szoftverrel úgy megcsinálom, hogy ugyanolyan magasan szóljon az üvöltésem, mint a beszédem, akkor nem lesz dinamika benne, tehát az egész egy üvöltésnek fog hatni. A reklámoknál ezt csinálják: felveszik a hangot, áttolják több szoftveren és mikor adásba megy, akkor már ég és föld a különbség” – mondta.
Lehetne szabályozni vagy mégsem?
A rendező szerint a tévék ezt szabályozhatják valamennyire, az adáskijátszó berendezésnek ugyanis van egy olyan darabja, amely be van állítva olyan szintre, ami egy normál tévén kellemes hangerőt jelent. Elviekben ez a rendszer azt teszi, hogy, ami halkabban megy bele az adásba, azt feltaszigálja, ami hangosabb azt lejjebb veszi, de a dinamikáját nem változtatja meg. Pont az lenne a lényege, hogy inkább a csúcsokat fogja meg. Például, amikor valaki suttog, akkor az ne legyen annyira halk, amikor kiabál, ne legyen zavaróan hangos. A reklám viszont egy szinten megy és az az érzete, hogy alapvetően hangosabb – mutatott rá a szakember.
Az adásrendező hozzátette, hogy olyan program is létezik, amely beállítja az ITU-szabványt, és pereskedésnél erre talán lehet hivatkozni, de egyáltalán nem biztos, hogy ez nyerő lesz. Szerinte ezt a dinamikát egy műszer nem mutatja ki, vagy ha igen, akkor ezt már szubjektíven kell nézni. „Mert most kinek, mi a hangosabb? Erre büntetni olyan, mint amikor megbüntetnek, mert rossz helyen állsz, pedig szerinted nem is” – mondta. Állítása szerint az NMHH egyébként nem tájékoztatta a csatornákat arról, milyen szoftverrel fogja vizsgálni a hangerőt, ezért nem is lehetett hozzá igazodni.
Ha megnézzük a csatornákat, amelyek rajta vannak a hatóság listáján, akkor azokról van szó, amelyek büntethetőek – jegyezte meg a rendező. A kisebb tévék nincsenek benne, mert velük nem tudnak mit kezdeni, pedig csomó van, amelyik „leviszi a fejedet”; onnan sok pénz nem jön szerintük, pedig a reklámbevételük néha jobb, mint a nagyoké – fogalmazott.
Ez egy olyan szituáció, hogy majd még lejjebb és lejjebb kell húzni a reklámok hangját. Akkor a hirdetők háborodnak majd fel és elpártolnak. „Rájuk nem lehet szólni, hogy bocs, ne húzd fel a hangot ennyire, mert nem tudod megszabni nekik” – vélte.
Szubjektív Humanoid?
A „hangerőugrások” mérésének motorja a „Humanoid” névre keresztelt, saját fejlesztésű alkalmazás, amely virtuális hangosságmérő eszközökkel három óra leforgása alatt képes egy egész napos műsorfolyamot feldolgozni – írta levelében a Hír24-nek a Nemzet Média- és Hírközlési Hatóság. A szervezet szerint a program új, szeptemberben hadrendbe állított változata az AGB Nielsen Médiakutató Kft. műsorinformációira támaszkodva és azokat megjelenítve folyamatosan jegyzi a programszegmensek átlagos hangerejét, az eredményeket pedig úgynevezett eredményfile-okba rögzíti. Az NMHH ezeknek a különbségét veszi nagyító alá, és a 3 decibelnél nagyobb eltéréseket vizsgálati jelentésben foglalja össze.
A hatóság az ITU ajánlásáról elmagyarázta, hogy olyan módszert, mérési eljárást ír le, amelynek segítségével számszerűsíthető a nézők és hallgatók által észlelt műsorhangosság. Erre azért volt szükség, mert a műsorkészítés és műsorszórás szintmérő műszerei alapvetően a különféle berendezések megfelelő üzemeltetéséhez nyújtanak segítséget. Az észlelt hangosság a különböző módokon mért értékekkel csak részben áll összhangban, ezzel szemben az ITU széles körű szubjektív tesztekkel is alátámasztva olyan eljárást dolgozott ki, ahol a mért értékek és az észlelt hangosság között igen szoros összefüggés áll fenn – olvasható a levélben.
Az NMHH kifejtette, hogy a hangosság változásai egy komplex zeneművön belül vagy például egy film hanganyagában a jelenetek közötti váltások során, vagy jeleneten belül is, dramaturgiailag indokolhatóan fordulnak elő, és ezekben a környezetekben természetesen hatnak, ellenérzést nem váltanak ki. Ami viszont sokkal feltűnőbb és zavaró a hatóság szerint, ha a különböző, egymástól elkülönülő műsorszámok hangossága között lényeges eltérés van. Ezek ellen a világ különböző pontjain igyekeznek fellépni – mutattak rá.
A hatóság közölte: elsősorban általános jelleggel panaszkodnak a bejelentők és a Médiatanács egyedileg bírálja el a bejelentéseket; a szankciókat a fokozatosság elvét követve állapítja meg, figyelembe véve a jogsértés súlyát.
Arra a felvetésre, hogy az NMHH nem értesítette a reklámhangerő-vizsgálatról a médiaszolgáltatókat, a testület úgy válaszolt, hogy nincs előzetes értesítési kötelezettségük, mert folyamatosan látnak el az érintetteknél ellenőrzési feladatokat. Megjegyezték, hogy szakembereik előadást tartottak a tárgyban, szóvivőjük pedig sajtótájékoztatón hirdette meg a hangos reklámok elleni küzdelmet, illetve honlapjukon részletes tanulmányt publikáltak a tárgyban.
