Az imént Mesterházy Attilával beszélgetett bizalmasan. Miről tud társalogni egy LMP-s a szocialisták elnökével?
Pár percet beszélgettünk. Amúgy én mindenkivel szóba állok a Parlament folyosóján. Meg másutt is. Igyekszem megérteni mások gondolkodását.
Fotók: Kummer János
Hogyan értékelték a két párt közös ordas nagy bukását?
Ordas nagy bukta? Nem tudom, mire vonatkozik a kérdés.
Vasárnap időközi választás volt a második kerületben. Tudja, ahol ön volt a Lehet Más jelöltje.
Ja, az!
Aha. Ön tizenöt és fél százalékot szerzett, a szocialista Lévai Katalin huszonnégyet. A fideszes Láng Zsolt pedig közel ötvenhármat, vagyis többet, mint a mandátum eddigi tulajdonosa, Balsai István 2010-ben. Ez ordas bukta.
Ordasnak azért nem nevezném. Magasabb részvételre számítottam, és természetesen jobb LMP-s eredményre. De azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az LMP az egyetlen párt, amely tavaly tavaszhoz képest növelni tudta a támogatottságát. Ebből a szempontból elégedett vagyok. Teszteltük a helyzetet.
És kiderült, az LMP-nek nincs esélye átvenni az MSZP-től a legerősebb ellenzéki, vagy ha úgy tetszik, a legerősebb baloldali párt szerepét. Mert az még a mostani rettenetes állapotában is az MSZP-t illeti.
Ne vonjunk le ilyen messzemenő következtetéseket. Csak annyit: itt áll jelenleg a közvélemény, és itt áll jelenleg az LMP.
Egy hónapja az MSZP-vel kapcsolatban azt nyilatkozta nekünk: „Fontos, hogy kiderüljön, melyikünk az erősebb.” Kiderült. A Fideszre meg ezt mondta: „Világossá kell tennünk a választók számára, hogy a Fidesz nem verhetetlen.” Ez se jött be. Tényleg győzelemre számított mindkét fronton?
Nem tudtam előre az eredményt. Azért tartanak választást, hogy kiderüljön, mit akarnak az emberek.
Ha győzelemre számított, most csalódottnak kell lennie. Az pedig hadova, hogy „az LMP az egyetlen ellenzéki párt, amely tavaly tavaszhoz képest növelni tudta a támogatottságát, e szempontból elégedett vagyok”.
Elsősorban az országnak lett volna az érdeke az ellenzéki jelölt győzelme – e szempontból mindenképpen kudarc az eredmény. Az LMP elé azt a célt tűztük ki, hogy erősödjünk tavaly tavaszhoz képest. Megtörtént. Persze szerettem volna megelőzni a szocialistákat, de ez nem következett be. Tanulnunk kell belőle.
Mondjuk azt, hogy ábránd a legerősebb ellenzéki párti szerep?
Tovább kell erősödnünk.
”Visszalépünk, ha reális esély kínálkozik legyőzni a Fideszt.”
Ha még egy budapesti választókerületben sem sikerült megszorítani a szakadáson éppen túleső, és máris új belső frontot nyitó szocikat, akkor vidéken végképp semmi esély.
Ne becsülje le a szocialistákat. Kifejezetten jót tett nekik a hétvégi kongresszusuk, ahol Mesterházy dinamikusan lépett fel, az MSZP-t megújuló pártként mutatta be a közvéleménynek.
Mi maradjunk még a második kerületben, a második fordulónál. Ön kijelentette: nem lép vissza Lévai Katalin javára.
Az ember nem szívesen lép vissza egy olyan párt javára, ami ellen a saját pártja annak idején létrejött.
Az első forduló előtt azt kérte a szocialista jelölttől: ha ön áll jobban a második kanyar előtt, álljon ön mögé. Cserébe ugyanezt ígérte Lévai Katalinnak.
Nem, én azt ígértem: visszalépek, ha reális esély kínálkozik legyőzni a Fideszt. Csakhogy az én tizenöt és fél százalékommal képtelenség áthidalni azt a bő huszonhat százalék különbséget, ami a fideszes és a szocialista jelölt között tátong. Ilyen lehetőség nincs. Pláne két hét alatt. Vegyük komolyan a számokat. Meg magunkat is. Ebben a helyzetben miért kockáztatnám, hogy az LMP-szavazók egy része – teljes joggal – a csalódottságát fejezze ki, hogy én egy szocialista javára visszalépek. Már a lehetőségének szóba hozásával is messzebb mentem el, mint eddig bárki az LMP-ben. A jövőben ettől még előállhat olyan helyzetet, amikor annak érdekében, hogy elvegyük a Fidesz mandátumát, esetleg választást nyerjük, visszalép az LMP-s.
A vissza nem lépés szóba került az imént Mesterházy Attilával?
Persze.
Mit mondott az elnök?
Magánbeszélgetés zajlott.
És mit válaszolt ön arra, amit Mesterházy mondott?
Magánbeszélgetés zajlott.
