A 90-es évek közepe felé már Magyarországon is elterjedt az úgynevezett porózus téglák használata. Az ilyen falazatok körülbelül feleannyi hőt eresztenek át, mint elődeik, a kisméretű tömör téglából készült falak. Szakszóval: alacsonyabb a hőátbocsátási tényezőjük. Ennek ellenére kis mértékben, de ezek a falazatok is meghaladják a napjainkban az új építésű épületekre vonatkozó előírásokat. A beépített nyílászárók átlagosan 1,6 W/m2K körüli U-értéke ugyanakkor már megfelel a ma érvényes szabványoknak.
Régebbi társaikkal ellentétben az újabb épületek háztartásaiban szinte kizárólag valamilyen – egyedi vagy házközponti – kazán fűt, s jellemzően a meleg vizet is ez a készülék állítja elő. Vagyis a régi társasházakra oly jellemző konvektoros, kevésbé hatékony fűtés ezekben az épületekben már nem jelenik meg. Természetesen nem mindegy, hogy kazánunk mennyire hatékony, azaz hogy hagyományos, alacsony hőmérsékletű, esetleg kondenzációs kazánról van-e szó. Utóbbi két típus egyelőre ritkának számít Magyarországon, és az új társasházak többségében is hagyományos típusú kazán működik. Ezek ma már viszonylag magas, 80 százalék körüli átlagos hatásfokkal alakítják hővé a földgázt, de a 10-15 éves kazánok hatékonysága ettől elmarad. Nézzük meg, hogy mit jelent mindez egy háztartás mindennapi életében.
Jobb a vastagabb
Az Energiaklub kutatásának adatai szerint a hőszigetelés nélküli társasházak lakói- az épület alakjától, a fűtött térfogat és hűlő felületek arányától függően – általában a D-E-F besorolásra számíthatnak, ha elkészíttetik az energiatanúsítványt, becenevén a lakcímkét. Ez így önmagában nem sokat mond, de ha hozzátesszük, hogy hazai lakóépületeink döntő többsége F-nél rosszabb kategóriákba tartozik, s a régi tégla társasházak jellemző besorolása a G-H, már láthatjuk, hogy a nagy átlagnál kicsivel jobbak a nemrégiben épült, ámde hőszigeteléssel nem rendelkező társasházak. Ha „forintosítani” szeretnénk ezeket az adatokat, azt mondhatjuk, hogy egy átlagosnak tekinthető, 68 négyzetméteres lakás lakói évente kb. 120-150 ezer forintot költenek otthonuk megfelelő fűtésére és a melegvíz előállítására.
A gázszámla összegének csökkentése lehetséges – a szükséges munkálatok egy része egyedileg is megvalósítható, másik részükhöz viszont a lakóközösség egyetértése és összefogása szükséges. Ez utóbbiak közé tartozik például az épület külső hőszigetelése, ami minden energetikai felújítás első és legfontosabb lépése, hiszen legelőször a falakon elszökő hőt kell megfognunk. Mivel a porózus téglák eleve viszonylag jó hőszigetelő képességgel rendelkeznek, általában már körülbelül 5 cm vastag polisztirolhab alapú hőszigetelő réteg felrakásával elérhetjük, hogy a falazat kissé meghaladja a jelenleg az új épületekre érvényes követelményt (ami U=0,45 W/m2K).
Érdemes azonban kicsit hosszabb távon gondolkodni, és felújításkor az aktuális minimum-követelményeknél jobb paramétereket célul tűzni. Vagyis ha már belevágunk a homlokzat hőszigetelésébe, fontoljuk meg a 10-12 centis szigetelést, hiszen míg a költségek mintegy 30 százalékkal lesznek magasabbak, az elért energiamegtakarítás akár kétszeres is lehet. Így otthonunk éves energiafogyasztásának akár egynegyedét megtakaríthatjuk, ami évente 30-40 ezer forint pluszt jelent a családi kasszában.
Kazánnal a C kategóriába
Házközponti fűtés esetén szintén a lakóközösség döntését igényli a kazán cseréje, egyedi fűtés esetén viszont természetesen az egyes háztartások szabadon dönthetnek a beruházásról. A viszonylag új, 5-10 éves kazánokat még nem feltétlenül éri meg lecserélni, de a 15 évnél öregebb készülékek esetén már érdemes rajta elgondolkodni. Fontos, hogy a kazán kiválasztásakor tisztában legyünk a különböző típusokkal: az alacsony hőmérsékletű kazánok alacsony (40-45 °C) vízhőmérséklettel is üzemeltethetők, így kisebb a hőveszteség, és éves hatásfokuk eléri a 93-95 százalékot.
Ennél is hatékonyabbak a kondenzációs kazánok, ezek ugyanis még a lecsapódó vízgőz párolgáshőjét is hasznosítani tudják. E kazánfajták előnyét leginkább az úgynevezett alacsony hőmérsékletű fűtési rendszerekben (ilyen például a padló- és falfűtés) lehet kihasználni, ami azonban nem jelenti azt, hogy magas hőmérsékletű rendszerekben (központi radiátoros fűtés) ne lehetne alkalmazni, ilyenkor azonban romlik a hatásfokuk.
A kazánok ára, típustól, márkától és a teljesítménytől függően nagy szórást mutat: egyedi fűtés esetén általában elegendőek a 12 kW teljesítményű kazánok, ebből a kondenzációs rendszerűek 250 ezer forintnál kezdődnek, amelyhez természetesen még hozzáadódik a szerelési költség is. Házközponti fűtésnél látatlanban ezt lehetetlen megmondani, a szükséges teljesítmény a ház nagyságától függ. Akár házközponti, akár egyedi a fűtés, a hatékonyabb kazán révén további körülbelül 20 százalékkal tudjuk csökkenteni a lakás éves energiafogyasztását, így végül eljuthatunk a C kategória környékére.
Az Energiaklub felmérésének adatai azt mutatják, hogy az új társasházak lakásaiban a fűtésszabályozás már megoldott: vagy központi termosztáttal lehet szabályozni a lakás hőmérsékletét, vagy helyiségenként, a radiátorokra szerelt termosztatikus szelepek segítségével. Különösen a nagyobb lakásokban érdemes az éppen nem használt helyiségek hőmérsékletét az alacsony költséggel beszerezhető termosztatikus szelepek révén csökkenteni. És persze nem árt néhány hőmérő sem, hogy a lakók ellenőrizni tudják, hány fok van éppen a lakásban.
