Nagyságrendekkel kevesebben voltak a hajléktalanok ügyében szervezett tüntetésen, mint egy szakszervezeti megmozduláson. Önmagában ez persze nem meglepő, az már inkább, hogy a vártnál is kevesebben jöttek: a Facebook-eseményt majdnem ezerötszázan igazolták vissza, a Kossuth téri nyolc fokban azonban legfeljebb ötszázan gyűltek össze. A hangulat sem volt olyan forró, Kocsis Máté nyolcadik kerületi polgármester és frissen kinevezett hajléktalanbiztos nevének említése sem okozott kollektív dührohamot, egy-két dühös bekiabáláson kívül mindenki csendben hallgatta a beszédeket és a le- és felvezető reagge- és ska-slágereket („hagyjátok békén az embereket, politikusok!”)
Gyülekezés, fekvés, kiabálás – nézze meg a demonsrtációt a galériában!
Fotó: Neményi Márton
A csönd azért volt furcsa, mert az ügy és az apropó – tizenhárom fideszes képviselő előterjesztése alapján akár börtönbüntetéssel is sújthatnák, ha valaki az utcán él – alaposan megmozgatta a civilek érzelmeit. Az összegyűlteknek – háromnegyedük szociálisan érzékeny civil, negyedük hajléktalan – határozottan tetszett azonban Erdős Virág egyébként méltán elhíresült verse, illetve Kopjás Attila Steve beszéde. A hajléktalanügyi aktivista elmesélte, hogyan hackelte meg a rendszert nemrég: kifeküdt a nyolcadik kerület egyik padjára, majd magára hívta a hatóságokat. Nyolc rendőr érkezett, hogy megbilincselve elvigyék és órákon át bent tartsák. Később megismételte ugyanezt öltönyben – semmi.
Később azért megmozdult a tömeg: a szervezők lefektettek mindenkit a jéghideg betonra, hadd érezzék pár percig a jól öltözött civilek is, milyen lehet, amikor az ember az utcán próbál meg kényelembe helyezkedni és elaludni. Az elején többen megpróbálták elpoénkodni az egészet, de azért mindenki megkönnyebbült, amikor felállhatott. Kizárólag pár LMP-s politikust láttunk, például magát Schiffer Andrást is, bár ő inkább nem feküdt le.
