Az alapítvány értesülései szerint “Kerényi Imre rendezõ (egykori lelkes MSZMP-tag, ma lelkes miniszterelnöki megbízott) festõmûvészeket kért fel, hogy az új Alaptörvény illusztrálására készítsenek festményeket a nemzet sorsfordító eseményeirõl”, így Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetésérõl.
Nagy Imre mártír miniszterelnök unokái tiltakoznak az abszurd terv ellen, amely “a Rákosi érát idézi, melynek a képzõmûvészetet is átható zsarnokságát, undok politikai önreklámját reméltük, hogy végleg magunk mögött hagyhatjuk”.
Jánosi Katalin képzõmûvész és Jánosi Ferenc megdöbbentõnek tartja, hogy a kulturális államtitkár támogatandó mûvészeti tervként beszél az átlátszó politikai projektrõl. A két unoka õszintén sajnálja a mûvészeket, akik “rászorultakként (?), vagy karrierépítésük részeként most ismét rálépnek erre a “szocreálként” emlegetett, többszörösen nyilvánosan megszégyenített, elítélt, a politikai hatalom által kézivezérelt (sic!) alkotói útra, melynek termékeit valószínûleg nem minden esetben lehet majd mûvészi teljesítményként értékelni”.
Nagy Imre unokái szerint az újratemetés olyan katartikus napja újkori történelmünknek, amely nem lehet a kialakulni látszó új “szocreál” kultúrhullám államilag kierõszakolt témája.
