“Én nem tudom, hogy mit lehet kezdeni ennyi filozófussal, amit az ELTE kibocsát. … Volt olyan év, hogy hatszázvalahány filozófus került ki az egyetemrõl. Meggyõzõdésem szerint az út az, hogy tényleg abszolút önköltséges alapra kell helyezni az ilyen képzéseket.”
A fenti idézet nem Hoffmann Rózsától származik. Nem is Orbán Viktortól, sem az õ jobb kezétõl, Matolcsy Györgytõl. Horn Gyula erõsítette meg 2004-ben így a még miniszterelnök korában tett híres gondolatát, amelynek lényege, hogy Magyarországnak nincs szüksége annyi filozófusra, bölcsészre.
A volt és a mai miniszterelnök úgy tûnik, ebben tökéletesen egyetért. A filozófusok és általában a bölcsészek szerintük nem erõsítik a magyar GDP-t, nem termelnek semmit, csak – mint ahogy Szijjártó Péter szóvivõ oly megkérdõjelezhetetlenül ki is mondta az egész oktatási rendszerrõl – csak az államadósság újratermelését generálják.
A Horn-kormány még a felsõoktatás kapuinak szélesre tárása elõtt regnált, de már akkor is a túl sok diplomásról beszélt. Ma ez a vélemény természetesen még inkább felerõsödött, s a kormány még hangosabban kántálja.
Pedig a diplomás túlképzés, diplomás munkanélküliség egy hamis mítosz, egyszerûen nem igaz. Minden munkaerõ-piaci felmérés azt bizonyítja, hogy egyetemi, fõiskolai végzettséggel van a legnagyobb esélyünk elhelyezkedni. Lehet, hogy nem minden jogászból lesz bíró vagy ügyvéd, de az államigazgatásban, a szolgáltatóiparban és különbözõ cégeknél is el tudnak helyezkedni a jogi karokon végzettek. Lehet, hogy nem minden történészbõl, szociológusból, filozófusból lesz automatikusan akadémiai kutató, de tévedés, hogy õk töltik meg a munkaügyi irodákat.
Az egy másik nagy, hamis mítosz, hogy az aktuális munkaerõpiac meg tudja mondani, milyen szakemberekre lesz szükség 5-10 év múlva. Ezt nem lehet kiszámítani, ezért amire szükség volna, az a sokoldalúan képzett, nyelveket tudó diplomások képzése, akik képesek arra, hogy alkalmazkodjanak az új kihívásokhoz, új álláshelyekhez.
Bár még mindig nem nyilvános a felsõoktatási koncepció, sõt a hírek szerint nem is egy ilyen létezik, hanem minimum kettõ vagy három. Annyi azonban bizonyos, hogy bármelyik is lesz a befutó, radikálisan lecsökkentik a felsõoktatásra szánt állami forrásokat. Ennek eredményeképp számos szak államilag támogatott keretszámait csonkolják meg.
Hoffmann Rózsa mindemellett abban bízik valamiért, hogy nem csökken az egyetemisták száma, mert majd mennek a drasztikusan megemelt árú fizetõs képzésre a hallgatók. Mindez – pestiesen szólva – stratégiának elég karcsú. Fõleg, ha hozzávesszük az Európa 2020 Stratégia kapcsán tett – amúgy a többi uniós országokéhoz képest nem túl ambíciózus – vállalásunkat, amely szerint 9 év múlva a fiataljaink 30,3 százaléka rendelkezik majd diplomával. (2009-ben ez az arány nem volt 24 százalék, míg az uniós átlag már akkor is 32,3 százalék volt, s ezt növelik meg 2020-ra 40-re.)
A kormány szerint a munkahelyteremtés hosszabb távon csak az iparosítás újraindításával képzelhetõ el, az iparosításhoz pedig mûszaki szakemberekre van szükség. A Matolcsy-féle felsõoktatási koncepció ennek megfelelõen az informatikai, mûszaki és természettudományos képzés jelenlegi keretszámait még meg is emelné a mostanihoz képest, ám szinte bezárná az ingyenes agrár-, bölcsész- és jogi képzéseket. A Hoffmann-féle terv szintén halálos csapást mér ez utóbbiakra, ám az a természettudományos, mérnöki és informatikus felsõoktatási helyeket is megfelezné.
„A felsõoktatás ismét áldozatul esik annak, hogy a korlátozások katasztrofális következményei a politika számára csak kényelmes késleltetéssel, több év múlva jelentkeznek. … Mindez történik akkor, amikor egyre nyilvánvalóbb mindenki számára, hogy a modern gazdaságok legfontosabb erõforrása a magasan képzett munkaerõ” – írta állásfoglalásában 2003-ban a Professzorok Batthyány Köre, amely nyomatékkal javasolta a Medgyessy-kormánynak, hogy a felsõoktatásban tervezett elvonásokat ne hajtsa végre.
A Fidesz-közeli kör elnöke abban az idõben Náray-Szabó Gábor volt. Az a professzor, akinek a nevéhez fûzõdik többek közt a mai, kizárólag a drasztikus elvonásokból kiinduló Hoffmann-koncepció. Igaz, bele is írták a koncepcióba, hogy annak végrehajtása növeli a munkanélküliséget és a fiatalok elvándorlását. A professzor véleménye tehát nem változott.
Most már, úgy tûnik, nem bánja.