A 35 évesnél idõsebbek döntõ többségét foglalkoztatja majdani nyugdíja, 44 százalék nagyon aggasztónak ítéli a kilátásokat – derül ki a BellResearch kutatásából. Minden ötödik aktív dolgozó foglalkozik rendszeresen e kérdéssel, de a megkérdezettek többsége – 59 százaléka – egyelõre nem szentel komolyabb figyelmet a nyugdíjas évekre történõ felkészülésnek.
A 35-49 éveseket és a viszonylag magas jövedelemmel rendelkezõket kevésbé foglalkoztatja, hogyan boldogulnak nyugdíjasként, szemben az 50-64 éves korosztállyal, illetve a rosszul keresõkkel, de összességében a nyugdíj igen elõkelõ helyet foglal el a magyarokat foglalkoztató kérdések között.
Mitõl félünk: 1. munkanélküliség, 2. megélhetés, 3. nyugdíj
A felmérés szerint a legaggasztóbb problémát a munkanélküliség és a mindennapi megélhetés jelenti a 35 évnél idõsebbeknek, de rögtön ezután a nyugdíjas évek következnek. A jelenleg aktív lakosság 51 százaléka komolyan aggódik majdani nyugdíja miatt. Csak negyedik a sorban a félelem a lakás elvesztésétõl. A jelenleg aktív korúak szerint nehezebb lesz nyugdíjas életük, mint a mostani nyugdíjasoknak (több mint 90 százalékuk értett egyet ezzel a kijelentéssel). 81 százalék szerint az embernek már fiatalon fel kell készülnie az idõskori ellátására. A többség havi 10 ezer és 30 ezer forint közé teszi azt az összeget, amit félre kellene tennie öregkorára.
Az idõskori ellátásra nyitottak fele vállalná a megtakarítást, ami a teljes lakosságra vetítve hozzávetõlegesen 1,8 millió magánembert jelent. A megtakarításra teljesen nyitottak aránya viszont már mindössze 21 százalékos. A megtakarítástól elzárkózók – annak ellenére, hogy az átlagosnál jobbnak ítélték meg anyagi helyzetüket – a megfelelõ anyagi erõforrások hiányával indokolták elzárkózásukat. A válaszadók közel fele nyitott lenne a nyugdíj-elõtakarékosságot támogató tanácsadás iránt is, harmaduk még fizetne is ezért a szolgáltatásért.
A megkérdezettek többsége szerint elsõsorban a család felelõs az idõskorúak ellátásáért, másodsorban az állam és legutoljára az önköltségi alapon mûködõ intézmények. A megkérdezettek 40 százaléka el is várná, hogy családtagjai segítsék vagy ápolják, ha arra szükség lesz. Érdekes módon emellett magasabb arányban költöznének akár idõsotthonba a megkérdezettek, mint ahányan családtagjaikat beadnák ilyen intézménybe.
A felmérésben részt vevõk többsége igencsak megterhelõnek tartja az idõsek gondozását, de kötelességtudatból inkább felvállalnák ezt a feladatot, mintsem más személyre vagy intézményre bíznák: vagyis a családon belüli érzelmek és szolidaritás többnyire erõsebbnek bizonyulnak, mint az anyagi vagy kényelmi megfontolások.
Az idõsotthonok megítélése nem hozott meglepõ eredményt: legfõbb elõnyeikként a szakszerû ellátást, az egykorúak társaságát és a család helyzetének könnyítését jelölték meg a válaszadók. Az állami idõsgondozás színvonalát viszont közepesnek értékelik, a magánkézben lévõ intézményekkel szemben pedig a magas árat említették leggyakrabban kifogásként.
A megfelelõ anyagi háttér megteremtéséhez az öngondoskodás szerepe nõhet a közeljövõben: a mai aktív korúak sokkal kevésbé várják el a család gondoskodását idõs korukban, mint a mostani nyugdíjasok. A kutatásban megkérdezettek 60 százaléka aggódik komolyan a megtakarításai miatt. Ez arra utal, hogy a magyarok elbizonytalanodtak a bankok és más pénzügyi szolgáltatók stabilitásával, a szabályozói környezettel szemben is.
