Bár az új köznevelési törvényhez kapcsolódó részleteket még nem látják, a koncepció alapján az, hogy a kisebb településeken állami fenntartásba kerülnének az iskolák, a nagyobb települések pedig visszavennék a fenntartói jogokat, nem zárja ki az “értelmes megoldás” lehetõségét – mondta. Nagyon szétaprózott az intézményfenntartásra jogosultak köre, változás szükséges – hangsúlyozta a volt miniszter, hozzátéve: nem szabad átesni a ló másik oldalára, hogy mindent az állam lásson el.
Szakadékugrás, több lépésben?
A szakpolitikus szerint indokolt a pedagógusbérek központi finanszírozása, de a jó életpályamodell a több és jó minõségû, aktuális munkát honorálja, azt finanszírozza, ha valaki túlmunkát végez, és nem az eltelt idõt, valamint különbséget tesz a jól és a kevésbé jól dolgozó pedagógus között. Pokorni Zoltán már a tanárképzés elején kiemelt ösztöndíjat adna a legjobbaknak, nem csak a képzés végén adna ilyen juttatást. Az ösztöndíjjal garantálni kellene az elhelyezkedést is. Az életpályamodellbe akkor érdemes belevágni, ha a szükséges források megvannak. Ha nincs elég pénz, nem szabad elkezdeni – fogalmazott a fideszes politikus, aki szerint ez esetben még az is jobb megoldás, ha csak bizonyos területen valósítják meg, bizonyos feladatokat finanszíroznak, de azt teljes összeggel. Példaként említette a hátrányos régiók kiemelését, illetve azt a lehetõséget, hogy egy bizonyos képzési fokozatokban vezessék be. Nemzetközi kutatások eredményei mutatják, hogy például a korai fejlesztésre fordított összegek nagyon jó hatékonysággal térülnek meg. Pokorni Zoltán azt semmiképpen nem tanácsolná, hogy elkezdjék bevezetni az életpálya mindegyik elemét néhány ezer forinttal”. “Ez olyan, mintha a szakadékot valaki több lépésben akarná átugrani, ez nem szokott összejönni”.
A kevesebb, olykor több
A fideszes politikus örömmel látja a koncepcióban több korábbi felvetésüket. Ezek között említette a korai óvodáztatást, bár szerinte “a kevesebb több lenne”. A most ötéves kortól kötelezõ óvodáztatást négyéves korra szállítaná le és nem háromra, mint ahogy az a koncepcióban szerepel. Négyéves kor elõtt csak a hátrányos helyzetû családokat motiválná anyagi támogatással az óvodáztatás megkezdésére – mondta, elõrebocsátva, hogy módosító indítványt terjesztenek be.
Motivált esélyteremtést
Pokorni pozitívumként értékelte az egésznapos iskola megjelenését a javaslatban. A magyar gyerekek a nemzetközi adatokkal összevetve nagyon kevés, 670 órát kapnak egy tanévben közfinanszírozásból, az Egyesült Államokban ennek majdnem a kétszeresét – mondta. Az egésznapos iskolának nagyon fontos esélykiegyenlítõ és esélyteremtõ szerepe van. Pokorni azt tartaná jónak, ha nem kötelezõen rendelnék el, hanem pénzügyileg motiválnák és szakmailag felkészítenék az intézményeket erre. Ma erre nem alkalmasak, noha a gyerekek kevesebb mint fele napközis, illetve tanulószobára jár. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az intézmények alkalmasak az egésznapos nevelésre, amely más jellegû, oldottabb, személyre szabottabb, differenciáltabb tanulása a tananyagnak, ahol a sport, a mûvészeti programok mindenkinek járnak és integráltan bele vannak szõve a klasszikus közismereti tárgyak körébe. “Amikor valaki azt írja, hogy a felsõsöket délután haza lehet engedni, az arra utal, hogy úgy képzeli ezt, mint a napközit, de a kettõ ég és föld” – fogalmazott Pokorni Zoltán, aki szerint felsõ tagozaton is lehetõségként kellene ezt megjeleníteni és nem kötelezõ jelleggel.
Az uniformizálás, a kényszer ellen
A magyar iskolarendszer szelektivitásának egyik oka, hogy a pedagógiai kultúra nem személyre szabott, nem gyermekközpontú, nem fejlesztésorientált, hanem tantárgycentrikus. Ennek oka az idõhiány – állapította meg. A bizottsági elnök nem írná elõ kényszerrel az önkéntes szociális munkát sem, inkább olyan pozitív ösztönzõeszközöket alkalmazna, mint a felvételi pluszpontszám. Pokorni Zoltán az emelt szintû érettségi kötelezõvé tétele kapcsán kitért arra, hogy a felsõoktatásba a bemeneti követelményeket növelni kell, de úgy, hogy a középiskolák fel tudják készíteni a gyerekeket. Olyan követelmények megszabását, ami csak szûkíti a felsõoktatásba való belépést nyelvtudás, vagy pontszám terén, nem tartja jónak.
Pokorni megfontoltságra int
Nem tartja jónak azt a tervezett intézkedést sem, hogy a hétéves kort elért, gyógypedagógiai ellátásra nem szoruló, de iskolai tanulásra nem képes gyermekeknek fejlesztõ pedagógiai osztályt kellene szervezni. Mint mondta, az iskolaérettség megállapítása nem egyszerû, s a 6-8 évesek között több évnyi különbség mutatkozhat a biológiai és a mentális kor között. Azt gondolni, hogy ez egy naptári évbe tömöríthetõ, nem helyes, mint ahogy az is helytelen szemlélet, hogy aki kilóg, az mind gyógypedagógiai eset – ismertette álláspontját, hozzáfûzve: az óvoda ma minden tekintetben alkalmas ezeknek a gyerekeknek a fejlesztésére, ezek az osztályok azzal a veszéllyel járnak, hogy stigmatizálják az ide járó gyerekeket. Pokorni Zoltán szerint a koncepció jelentõs változást hoz, megfontoltságra van szükség a jogalkotók részérõl.
