Mácsai Pál, a színház igazgatója elmondta: mivel a magyar kabarétörténetben páratlanul hosszú szériát játszott ebben a színházban a mûvész, úgy gondolták ennek a lábnyomnak itt a helye, ezért elhelyezték a teátrum elõcsarnokában.
Hozzátette: 1997-ben az örökös tagsághoz készítették el Hofi Géza lábnyomát, amelyet halála miatt már nem avattak fel a Budapesti Operettszínház elõtt a Nagymezõ utcában.
Horváth Ádám – aki a mûvész legtöbb televíziós felvételének rendezõje volt – Hofi Géza lábnyomának avatásakor elmondta: az alkotás szimbólum, mert ebben a színházban nem találnánk olyan pontot, ahol Hofi Gézának ne lenne lábnyoma.
Mint mondta: két hosszú szériát – a Hoféliát és az Élelem bérét – játszott itt a mûvész, ez sok száz elõadást jelentett. Bár a zene ugyanaz maradt, a szöveg mindig változott, érdemes volt újra és újra megnézni az elõadást.
Horváth Ádám az alkotás leleplezésekor kiemelte: a lábnyom itt marad és figyelmeztet arra, hogy dolgozott itt egy nagy mûvész, akinek szelleme most is itt van.
Az alkotás gyerekcipõt, két bal lábat ábrázol. Ehhez kapcsolódva Mácsai Pál hozzáfûzte: Hofi Géza tudja, hogy a bohóc egyrészt gyerek – megõrzi, kíváncsiságát, nyitottságát incselkedõ hajlamát -, másrészt pedig, amit ér, amit lát, abból viccet csinál. „Bár volnának sokan ilyen bohócok” – mondta.
Az emlékmû avatásán Kövér Ildikó, Hofi Géza özvegye is részt vett.
Hofi Géza (1936-2002) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista, elõadómûvész, színmûvész, érdemes és kiváló mûvész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a magyar kabaré történetének egyik leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. A magyar kabarémûfaj külön úton járó, kiemelkedõ népszerûségû mestere, aki önálló produkcióival egyéni stílust teremtett.
