Az ügyeleti idõ a heti munkaidõ része, a dolgozóknak az ügyelet után legalább 8 órányi pihenõidõ jár, ha pedig ennek rovására nem tudta ledolgozni elõírt munkaidejét, a személyi alapbér akkor is megilleti. Az egészségügyi államtitkárság tudatta, a módosításra azért volt szükség, mert az egészségügyi dolgozók ügyeleti idejérõl és pihenõidejérõl szóló korábbi szabályozás nem volt egyértelmû, egyebek mellett nem határozta meg a pihenõidõ munkajogi minõsítését, vagy hogy annak órái beleszámítanak-e a rendes munkaidõbe.
Ebbõl adódóan elõfordult például, hogy a munkáltató utólag ledolgoztatta a kompenzáló pihenõidõ óráit, vagy a személyi alapbér pihenõidõre esõ részét levonta – írta a szaktárca.
A csütörtökön hatályba lépõ módosítás egyértelmûen megfogalmazza, hogy egészségügyi ügyelet esetén a pihenõidõt közvetlenül az egészségügyi ügyelet befejezését követõen kell kiadni. Két egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra megszakítás nélküli pihenõ idõ jár. Ez a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók, mint a kórházak esetében – a felek megállapodása alapján – legalább 8 óra pihenõidõre csökkenthetõ.
Mindezek mellett a jogszabály-módosítás az Európai Unió bíróságának döntéseire való tekintettel megerõsíti, hogy a heti munkaidõ legmagasabb idõtartamába az egészségügyi ügyelet teljes idejét be kell számítani, továbbá egyértelmûvé teszi az egészségügyi ügyeletet követõen kiadandó kompenzáló pihenõidõ munkajogi minõsítését. Így a dolgozóknak akkor is ki kell fizetni a személyi alapbért (garantált illetményt), ha az ügyeletei után kiadott kompenzáló pihenõidõk miatt az elõírt munkaidõt az ügyeleten kívül nem tudta ledolgozni.
A törvény továbbá arra is kitér, hogy a heti pihenõnapon vagy munkaszüneti napon ügyeletet ellátó egészségügyi dolgozók számára utólag biztosítani kell a ledolgozott idõnek megfelelõ pihenõidõt, vagy ennek hiányában kiemelt ügyeleti díjat kell megállapítani a számukra.
