“Az iskolában töltött évek adnak lehetõséget arra, hogy szorgalmas tanulással, a tanítók és a szülõk harmonikus együttmûködésével mind többen megszerezzék azt a tudásbeli biztonságot és végzettséget, amely az iskola utáni évtizedeket megalapozza, biztosítja a szép és értelmes életet” – mondta a nemzeti erõforrás miniszter. Móra Ferenc Kincskeresõ kisködmönére utalva Réthelyi Miklós arról beszélt: azóta is a betûk segítségével nyílik meg számunkra a világ, a betûk és számok mûveltségünk alapjai. Az iskola milyenségében igazán az adott közösség pedagógia kultúrája a meghatározó, amihez elsõsorban jól képzett, hivatástudattal rendelkezõ pedagógusokra és gyermekükre figyelõ, áldozatos szülõkre, családokra van szükség – tette hozzá.
A miniszter szerint “hazánkban a válságokkal terhelt helyzetbõl való kitörés esélyét csak az oktatásügyünk újjáépítése adhatja”. Ehhez pedig elengedhetetlen a pedagógusok életpályájának modellszintû rendezése, valamint társadalmi megbecsülésük és tekintélyük helyreállítása.
Hoffmann a jövõ kulcsáról és a múlt bûnérõl
Az oktatásért felelõs államtitkár azt emelte ki, hogy az ország jövõjének kulcsa az oktatás. Egy-egy új iskolaév kezdete mindig tele van várakozással, talán némi aggodalommal is, de ez „egy olyan halmaz része, amelyet leginkább a remény fogalmával jelölhetnénk. A reménnyel, amely, mint mindig, most is beragyogja kezdet és az újrakezdés kalandját” – tette hozzá.
Hoffmann Rózsa elmondta: elkészültek a nemzeti köznevelési rendszernek és a felsõoktatásnak új kereteket szabó törvénytervezetek szakmai munkaanyagai, amelyek egy-két héten belül a kormány, majd az Országgyûlés elé kerülnek. A két világháború közötti idõszak kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno példáját idézve az államtitkár azt mondta: az újjáépítést az iskolákkal kell kezdeni, „az új épülethez pedig új tervrajz szükségeltetik”. A készülõ törvények „fokozatosan korrigálni fogják azokat a ballépéseket, amelyekkel a megelõzõ országvezetés tévútra terelte a korábban kiváló eredményeket felmutató ezer éves intézményrendszerünket” – fogalmazott.
Az állam ahol tud, segít
A diákok középfokú végzettség nélkül az iskolarendszerbõl kilépõ egyötödére utalva azt ígérte, „õrködni fogunk minden egyes gyermekünk emberi fejlõdése felett, hogy mindenki boldogulhasson, senki se kallódhasson el ebben az országban”.
Visszaállítják „a tudás, a szorgalmas munka és a becsület rangját, iskoláinkat pedig a gyermekeink testi-szellemi-erkölcsi gyarapodását szolgáló nevelõintézményeknek” tekintik. Emellett újra “reflektorfénybe emelik a magyarságtudat erõsítését, a testi-lelki egészség õrzését sporttal, mûvészeti neveléssel, arányos terheléssel, amelyhez új Nemzeti Alaptantervet készítenek.
Megerõsítik az állam irányító, finanszírozó és ellenõrzõ szerepét, hogy valóban viselhesse a ráruházott felelõsséget. Emellett megteremtik a pedagógusok életpálya-modelljét, emelik az oktatás eredményességét, a „túlméretezett és hanyatló színvonalú” felsõoktatási rendszer szerkezeti torzulásait úgy csiszolják le, hogy “valamennyi tanulni akaró és tudó fiatal diplomához juthasson, és tudásával a magyar közösséget gyarapítsa”. Olyan keretrendszert teremtenek, amely biztosítja a fiatalok és az ország fejlõdését elõmozdító köz- és felsõoktatási intézményrendszer mûködését, ugyanakkor kizárják a visszaélések lehetõségét – mondta Hoffmann Rózsa.
