Egy nappal az önkormányzati választás után Gyöngyöspata cigánysorára érkezve tényleg az az ember érzése, mintha egy tévéjáték díszletei közé szabadulna be. (Néhol még működnek a kamerák is, épp werket forgatnak. Már minden mellékszereplő tudja a történet őt nem éppen felemelő végét, ezért kezüket az arcuk elé rántják – ebben az epizódban mégsem vállalnának szerepet.) Aki járt már Ózd Hétes részén, a sajókazai Sólyomtelepen vagy Lyukóvölgyben, és eddig csak a médián keresztül látta Gyöngyöspatát, annak az itteni „cigánysor” – ami valóban egyetlen rövid házsor -, miniskanzennek tűnik: egy mintaként, valami nagyobb jelenség demonstrálására felépített díszletnek, ami ügyesen fényképezve, megfelelő szereplőkkel nagy drámák helyszínéül szolgálhat. (A néző meg lerághatja otthon, a képernyő előtt ülve a tíz körmét, kiválaszthatja a rendőrök sorfalával kettébontott falu számára kedvesebb részét, és szurkolhat, esetleg szavazhat, igaz, ez esetben nem sms-ben.)
„Pol-gár-mes-ter, pol-gár-mes-ter, pooool-gáááár-mes-ter…” – dúdolgatja egy négy év körüli kislány, a körülötte zajló beszélgetésekből kiszűrve a leglényegesebb szót. „Csöndben legyél!” – rivall rá az anyja, miközben a kezével int az egyik kereskedelmi tévé kamerája felé, jelezvén, hogy nem szeretné, ha felvennék az arcát. „Nem merünk már megszólalni sem, azzal fenyegetnek, megölnek itt mindenkit. Most, hogy az Oszi (Juhász Oszkár, Jobbik) lett a polgármester, aki a nyakunkra hozta a gárdát, meg is merik majd csinálni” – mondja a nő, és mi még nem tudjuk, hitelesnek ítéljük-e az alakítást, ezért tovább castingolunk. A szomszéd is fél. A következő is. Mennének el innen. Hová? Kanadába. Miért? Mert ott van munka, itt meg nincs, romának főleg – a gyereket is haza kellett hozni az Arany János programból, mert nincs pénz az útiköltségére sem.
„Csöndben legyél!” Fotó: Kummer János / fn.hu
Összeesküvést sejtenek a polgármester-választás hátterében. „Megfenyegették a mi emberünket, a Janit (ifjabb Farkas János, a helyi cigányvajda fia, aki pénteken visszalépett).” „Ki fenyegette meg?” – kérdem, de nem tudják a választ, mint ahogy azt sem, hogy mivel fenyegették őt. A legtöbben el sem mentek szavazni, „mert a János visszalépett”. Így hát gondoltuk, megkérdezzük az éppen három házra lakó Jánost magát erről, de bár sikerült elcsípnünk őt éppen indulóban, azt mondta, még a történtek hatása alatt van, ezért nem kíván nyilatkozni. Azt is hozzátette, a jobbikos győzelme megdöbbentette.
A visszalépését nem kommentálta. Azt megtette helyette Pirike (Matalik Ferencné, a polgármester-helyettes, aki a második helyet szerezte meg a vasárnapi választáson, pontosan száz vokssal lemaradva Juhász Oszkár mögött). „Nem beszélte meg velem ezt János, nem tette jól, hogy így cselekedett” – mondja a visszalépésre utalva. Hiszen a kisebbségi jelölt támogatói voksainak egy része Pirikéhez vándorolt, ahogyan megtudtuk János szomszédaitól. A kérdés csak az, hogy éppen ezért mennyi vándorolt el onnan. Pirike eredetileg nem akarta ugyanis zászlajára tűzni a cigányságot, és velük kampányolni, habár „őket is éppolyan emberszámba veszi”, mint a többi lakost. Tudta, ha anélkül lenne háromszáz szavazata, a romatematikájú kampánnyal ebből legalább a felét veszítené. „Mert itt hatalmas a romaellenesség” – mondja. Aztán megmutatja azt a helyi jobbikos kampányújságot, amiben lejárató kampányt indított ellene Juhász Oszkár. Ebben gyengének nevezi Mataliknét, aki nem alkalmas a polgármesteri pozíció betöltésére. Azt is pedzegeti, hogy „hátulról irányítják”. Matalikné szerint ezalatt a körzeti orvost kell érteni, aki mellett ő asszisztensként dolgozik. A doktornővel valóban hasonlóakat gondolnak a politikáról és arról, hogy mi a jó a falunak, de „nevetséges ez a vád” – mondja az asszony. „A Fidesszel is összehoztak, mert amíg én vezettem a falu ügyeit, jártak itt különböző bizottságokból a támogatások miatt. És egyszer én is felutaztam, mert a vidékfejlesztésről volt szó a parlamentben, ami érdekelt”. A pohár az ellene folyó negatív kampány miatt telt be az alpolgármesternél, így aztán visszamondta a vitát, amit Juhász Oszkárral ketten folytattak volna a nyilvánosság előtt.
Száz vokssal lemaradva Juhász Oszkár mögött. Fotó: Kummer János / fn.hu
A megromlott viszony ellenére Matalikné azt mondja, ő kompromisszumkész, és hajlandó együttműködni az új polgármesterrel a falu érdekében – habár az önkormányzati dolgozók félnek, hiszen „Oszkár azt mondta, levált mindenkit, mert nem hajlandó ebbe a pocsolyába belelépni, ami itt van”.
A polgármesteri hivatalból kifelé tartva Eszes Tamás jön szembe, aki a negyedik helyen végzett a polgármesteri székért folytatott komoly harcban. Éppen bejelentkezni jött – állandó lakos lesz a faluban. És ismét megállapítjuk: a tévé mindent felnagyít. A romák réme, a rettegett Véderő-kapitány, így már ülve, a harmadik kérdés után a meghatottságtól elérzékenyülten, hogy „ideológiamentes” edzéseiről és táborairól mesélhet, még kisebbnek és emberibbnek tűnik, mint első pillantásra. Miután kifejti, hogy azért költözik ide, mert itt barátokra talált, és a sorkatonaság megszűntetésével szinte ő az egyetlen, aki honvédelmi oktatást és önvédelmet tanít gyerekeknek és felnőtteknek, hogy ez misszió, hogy ne legyenek puhányok a mai fiatalok, jöhet cigány is, csak tudjon beilleszkedni, és őtőlük aztán nem kell félnie senkinek, hirtelen magára eszmél, megcsillan fagyasztóan kék szeme, és most felismerjük a tévésorozat szereplőjét: „Tegnap egy csatát elveszítettünk, de a háború még hátra van” – mondja hirtelen váltással. Milyen háború, kérdem, ki ellen? Majd arról beszél, hogy lehetetlen, hogy Juhász Oszkárra több, mint négyszázan szavaztak volna. „Oszkár alkalmatlan, emberileg és szakmailag is. Csak a hatalmat akarja, ezért képes átgázolni a legjobb barátain is”. Őrajta éppen úgy sikerült, hogy nem sokkal azután, hogy a faluba hívta a Véderőt, „felsőbb utasításra” el is határolódott tőle – meséli Eszes, aki ellen azután meg is indult a lejárató kampány. Bundát sejt a végeredmény kapcsán: „már ma kétszer annyian hívtak fel telefonon, vagy kerestek fel személyesen, hogy rám szavaztak, mint amennyi voksot hivatalosan kaptam” – állítja. Óvást mégsem ad be, „nem leszek a haza ellen” – indokolja.
„Tegnap egy csatát elveszítettünk, de a háború még hátra van”
Fotó: Kummer János / fn.hu
Valóban, a kocsmában, a boltban és az utcán sem találtunk Juhász-szavazót, de a mintánk hétfőn napközben kétségkívül nem lehet reprezentatív. Ellenben olyat, aki a faluból Kanadába készül, igen. A kocsmában is előkerült a bűvös ország, ahol nyelvtudás nélkül is lehet munkát találni. Mert itt „azóta van nyugalom, amióta itt van a Véderő, meg a rendőrök”, azóta nem szedik a cigánygyerekek a „hídpénzt”. A falu egyik részéből a másikba vezető, patak fölött átívelő hídon ugyanis azt mondják a falubeliek, az iskolába siető gyerekektől és a templomba menő öregektől is pénzt szedtek a romák. A falubeliek „meg voltak félemlítve”. Hogy az új polgármestertől mit várnak, egységesen azt válaszolták, „csak jobb lesz”. Hogy mi lehet jobb, és hogyan, nem tudták megmondani.
A faluban és a cigánysoron a legtöbben azt nem értik, hogyan lett Juhász Oszkár „cigányellenes jobbikos”, hiszen sok roma dolgozott a borászatában, és mindannyiukkal jóban volt. „Itt lakott a mellettünk lévő házban, az apám neki dolgozott, jó barátok voltak, este átjártak egymáshoz borozgatni” – meséli Vitti, a falu három roma meleg fiújának egyike. Vitti a legtöbb romával ellentétben nem fél a Véderőtől, azt mondja, meg tudja magát védeni, de eddig még nem kellett ezt gyakorolnia, mert semmiféle összetűzése nem volt velük. Megfordult a fejében, hogy Budapestre költözik a barátjához, de ebben a helyzetben nem hagyja itt az édesanyját. Itt különben is elfogadják őt a faluban, míg Budapesten többen beszólnak roma származása miatt. Még annál is többen, mint amiatt, hogy fiúnak született, de lányként él.
Fotó: Kummer János / fn.hu
Ahogyan Vittitől köszönünk el, a szomszédos ház előtt meglátjuk Eszes Tamás autóját. Itt lakik ideiglenesen. Épp a Farkas Jánossal folytatott megbeszélésről jött haza. Ezt azért tartotta fontosnak, hogy elmondja neki, nem kell a romáknak a Véderőtől félnie. De ők félnek, most meg, hogy a jobbikos lett a polgármester, méginkább. El is döntötték, Kanadába mennek – számol be a kapitány. Arról faggatom, ő miért marad mégis. Miért jelentkezik be a faluba éppen akkor, amikor esküdt ellenségét választották polgármesternek, a cigányok félnek tőle, a cigánysort és a falu többi részét elválasztó kereszteződésnél pedig rendőrök posztolnak, hogy egyiket megvédjék a másiktól, amiben történetesen ő az egyik – vagy inkább a másik. A magyar föld szeretetével indokolja a ragaszkodását frissen vásárolt telkéhez. Gyenge indoknak érezvén megtámogatja valami zavaros sztorival egy levélről, amiben felajánlja neki az önkormányzat, hogy kitakarítja a portáját ingyen, ami mögött ő megint összesküvést lát. Nyilván stratégiailag fontos vízre, vagy más, értékesebb természeti kincsre bukkantak a telkén.
A dramaturgiai érzék azt sejteti, itt kell bevágni a reklámot, és a jövő hétig elköszönni, de a perverzió még látni akarja a miniskanzent körülkerítve Eszes telkén gyakorlatozó önjelölt honvédőkkel (mert a terület, amit megvásárolt, éppen a romák lakta rész két szélén helyezkedik el). Szereplőnk benne is van a játékban, élvezettel színezi a képet: vannak ott kempo-karatézó fiatalok, egyenruhás kopaszok, némelyik gárdás volt, de zsidócsillag nem lehet egyen se, meg van ott lőtér, puskák is, golyókkal, amik „még a lábadat sem sértenék meg közleről se, ugyan!’’. És itt, itt ér véget a mai epizód. Az ideológiamentes résznél. Ennél a politikától mentes, modern képnél: rettegő, Kanadába készülő cigányokkal, körülötte lövöldözős nagyfiúsdit játszó Eszes-táborozókkal, Kanadába készülő falusiakkal, és a Godot-t játszó Juhász Oszkárral, akire bár úgy tűnik, senki sem szavazott, titkon mégis mindenki rá várt, de ő Pesten van, és ki tudja, mikor jön el.
