Már-már irodalmi blogbejegyzéssel lepte meg rajongóit Gyurcsány Ferenc. Bűn és hortenzia című dolgozata úgy indul, mint egy hagyományos, politikai poszt, hogy aztán a végére eljussunk a bugavirágzatig.
„Ha van bűn, akkor van bűnös is. Az igazságszolgáltatás alaplogikája, hogy a bűnhöz keresik a tettest, és kellő bizonyítás után a tettesre szabályozott körülmények között büntetést mérnek. Ez teljesen rendben van. A Fidesz leszámoló kampánya fordított utat jár. Előbb van bűnös, ahhoz keresnek bűnt. A bűnöst ebben az esetben természetesen a Fidesz politikai vezetése nevezi meg. Milyen alapon? Természetesen politikai alapon” – ez a nyitás.
Majd felsorolás következik arról, mi minden vád érte a Gyurcsány-kormányokat: „szerintük meghamisítottuk a költségvetést”, aztán 2006 őszén „maga a kormányfő adott konkrét utasítást szabálysértő rendőri beavatkozásra”, majd „Sukoró ügyében… az ügyészség mentelmi jogom felfüggesztését kérte, mert szerinte visszaéltem hivatali hatalmammal”.
Mi több: a volt miniszterelnök azt állítja, várja a pillanatot, hogy „a kém-ügynek nevezett politikai, erkölcsi borzalomban, mikor jutnak el hozzám”.
Az írás következő motívuma már arra szolgál, hogy rávezesse a mit sem sejtő olvasót a katartikus slusszra. „Jaj, nehogy elfelejtsem, valami Budainak nevezett leszámoló ember most a péti Nitrogénműveknek adott kormánygarancia miatt tesz büntető feljelentés ellenem. Hát, valamivel csak be kell kerülni egy történelemkönyv lábjegyzetébe.”
Hogyan lesz ebből literatúra? Egy új bekezdésbe helyezett, bonyolult képzettársítással. Tessék: „A hortenzia a nedves, árnyékos helyet, az enyhén savas talajt kedveli. Timsó adagolásával virágai élénk kékek lesznek. Megyek öntözni. Kevés timsóval. Ha nincs, alumíniumszulfát is megteszi. Fideszes kollégák, Ti is tegyétek dolgotokat! Meglátjuk, melyikünk megy többre. Én bízom a hortenziában.”
