Az utóbbi évek felmérései, statisztikái nem ritkán közöltek adatokat a magyar társadalom tekintélyelvű és a rendpárti vonzalmairól vagy éppen kisebbségekkel szembeni ellenérzéseikről. Egy idén áprilisban, májusban készült kutatás azonban, ha nem is egy homlokegyenest ellentétes felfogás terjedéséről, de mindenesetre elgondolkodtató változásról számol be.
A jobbikosok szeretik a 89-as alkotmányt
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének kutatócsoportja 2011. április-májusában 1000 főn végzett felmérései többek között a pártpreferenciák és az értékrend közötti összefüggések lazulását mutatták ki. Hunyady György, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, a kar volt dékánja bemutatta a kutatás módszertanát, majd kiemelte, ma Magyarországon a társadalmi közérzet kifejezetten rossz. Az emberek úgymond kifordultan érzik magukat. Pártállástól függetlenül. A kutatás is ennek a folyamatnak az egyre fokozódó diszkriminációhoz vezető hatása nyomán indult meg.
Ez a kutatás ugyanakkor nem a magyar társadalom kirekesztő vagy befogadó affinitását vizsgálta, sokkal inkább a megújuló és a régi jogrendszerhez való viszonyán keresztül elemezte a magyar néplélek aktuális állapotát. Az egyik központi elem éppen ezért a megkérdezettek viszonya volt a régi és az új alaptörvényhez.
Krekó Péter, a fejezetet jegyző kutató, a Political Capital kutatási igazgatója a beszélgetésen elmondta, a Jobbik esetében például váratlan eredmény, hogy a párthoz elkötelezett válaszadók jó része az alkotmány megítélésére vonatkozó válaszok alapján a régi alkotmánnyal szimpatizáló, az újat elvető csoportba került, holott itt a prekoncepció egy teljesen rendszerellenes, mind a régit, mind az újat elvető mentalitás volt.
Murphy-törvénye
A kutatás egyik konklúziója, hogy az új alkotmányhoz meglehetősen vegyesen áll a magyar társadalom. A Medián egy 2010 decembere és 2011 áprilisa közötti felmérése szerint mindössze a magyar választók egyharmada vélte úgy, hogy szükség van új alkotmányra. A mostani kutatás alapján pedig szinte tökéletesen egyenlően oszlanak el a régit elfogadó és az újat elvető, az újat elfogadó és a régit elvető, mindkettőt elvető és mindkettőt elfogadó válaszok.
A válaszadóknak ebben a kontextusban a pártpreferenciáját is vizsgálták, amiből kiderült, a jobbikosok jelentős része vonzódik a régi alkotmányhoz, az MSZP szimpatizánsok között pedig igen jelentős, mintegy 40 százalékos az új alkotmány elfogadottsága. Szinte minden csoportra jellemző volt ugyanakkor a konszenzus iránti igény, vagy annak hiánya miatti csalódottság. A Fidesz szavazóinak a 27 százaléka például sem a régi, sem az új alkotmánnyal nem szimpatizál, vagy a 89-es alkotmányhoz húz inkább.
Nem értjük a választási rendszert, de nem változtatnánk
Egy másik érdekes eredmény a magyar társadalom szavazati jogot érintő változtatásokra adott ortodox reakciója. Az eredmény már azért is érdekes, mert a magyar az egyik legbonyolultabb választási rendszer a világon, amit sokszor még a szakemberek is nehezen látnak át.
A kérdések alapján még erősen preferált rétegek esetében sem engednénk több szavazati jogot, viszont még a legjobban kirekesztett csoportoktól sem igen vennénk el azt. A legártatlanabbnak tűnő változtatásra, hogy 16-18 éves korig kaphassanak-e szavazati jogot a fiatalok, a válaszadók 89 százaléka válaszolt nemmel és csupán 9 százaléka igennel. Ugyanez az arány a határon túli magyarok esetében 80 és 17 százalék, pedig ez a 17 százalék jócskán alulmúlja a kutatásban résztvevő, magukat fideszesnek valló válaszadókat.
A szavazati jog megtagadásánál még ennél is szűkebbek a keretek. Szinte minden felsorolt lehetőségnél 90 százalék volt azok aránya, akik az adott csoport szavazati jogát nem csorbítanák. Egyedül a drogosoknál válaszolt a megkérdezettek 22 százaléka úgy, hogy a szerfogyasztóknak nem jár szavazati jog. 14,7 százalékkal befutottak még a fogyatékosok is második helyre, bár hozzá kell tenni, hogy a gyámság alatt lévő fogyatékkal élők már most sem szavazhatnak. 11,5 százalék elvenné a szavazati jogot azoktól is, akik nem Magyarországon születtek.
Az alkotmány esetében tehát a felmérés megállapította, hogy mindenképp egy erős ambivalenciáról beszélhetünk, de nem megosztottságról, mert nem pártállás alapján sorolnak be a válaszadók. Sem eufória, sem erős elutasítás nem követte az alkotmányozást szélesebb viszonylatban, a konszenzus iránti igény azonban annál inkább. A társadalom jelentős részének azonban egyszerűen nem volt és nincs is véleménye a magyar alaptörvényekről.
