A „Hat magyar hónap” című írás szerzője „naftalinszagúnak” minősíti a magyar elnökség időszakát. A cikkben lényegében nem esik szó a magyar kormány konkrét EU-elnökségi tevékenységéről, de a szerző megállapítja, hogy Orbán Viktor „egy régi, tradicionalista, ultrakatolikus, nacionalista világ” visszatérését jelenti, noha a kormányfő és elvbarátai valamennyien a kommunista naftalinból kerültek elő.
A cikkíró szerint már januárban, a médiatörvény kapcsán látható volt „a szabadság megölése” (liberticide). Ugyanezt a kifejezést használja a szerző az áprilisban megszavazott új magyar alaptörvénnyel kapcsolatban. A Le Soir cikkírója az „európai értékek” melletti kiállást hiányolja, amikor szóvá teszi a főbb európai intézmények vezetőinek – José Manuel Barrosónak, Herman Van Rompuynek, illetve Jerzy Buzeknek – a „zavaró hallgatását”. E hallgatás okát abban jelöli meg, hogy az említett vezetők Orbánnal együtt valamennyien az Európai Néppárt konzervatív politikai családjához tartoznak.
A francia nyelvű brüsszeli lap ugyanazon lapszám ugyanazon oldalán arról is cikket közöl, hogy kedden egy brüsszeli székesegyházban ökumenikus istentiszteletet celebrál másokkal együtt Erdő Péter bíboros. A „Mise Európáért” elnevezésű vallási rendezvénnyel kapcsolatban a szerző kitér egyebek közt arra, hogy az új magyar alkotmány „a magyar nemzet összetartójaként utal Istenre és a kereszténységre”. Emberi jogvédőkre hivatkozik, akik szerint az alkotmánynak vannak olyan kitételei, amelyek veszélyeztethetik az abortusz lehetőségét, a szexuális másságot, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségét.
A lap azt is hozzáteszi: a belga elnökség alatt is volt ilyen jellegű egyházi rendezvény és a lengyelek idején is lesz. A belga kereszténydemokrata szenátor, Rik Torfs azonban úgy vélekedett, hogy az állam és az egyház viszonyában ez egyfajta hagyományos udvariasság, de fontos, hogy az egyház ne merészkedjék a politikai területére.
