A kormány többször deklarálta uniós elnökként is, hogy társadalompolitikai prioritásként határozta meg az olyan témákat, mint a romák problémáinak európai szintű kezelése, vagy a gyermekszegénység leküzdése – olvasható az iroda közleményében. Hozzáteszik azonban, hogy a valós helyzet nincs összhangban a deklarált célokkal. Rövidesen vége lesz az elnökségnek és lassan ellehetetlenülnek azok a pár évvel ezelőtt elkezdett komplex programok, amelyek a szegénység kezelésében fontos szerepet játszanak.
„2006-ban kezdődött – először kormányzati, később kormányzati és pályázati forrásokból – az első komplex lokális gyerekesély program a Nógrád megyei Szécsényi kistérségben. 2008-ban, az egy évvel azelőtt az országgyűlés által szinte egyhangúlag elfogadott Legyen jobb a gyermekeknek Nemzeti Stratégiához kapcsolódóan, uniós forrásokból indult el a gyerekesély programok országos kiterjesztésének előkészítése. 2009-ben ennek a munkának eredményeként vette kezdetét a Biztos Kezdet Gyerekházak országos hálózatának kialakítása, illetve 2010-ben öt újabb leghátrányosabb helyzetű kistérség indította el a saját szükségleteihez igazított lokális programot. Jelenleg további hat kistérség várja – immár hónapok óta – felkészítve és felkészülten a pályázati kiírást” – írják.
A programok jelentős nemzetközi figyelmet is keltettek, a kísérletről szervezett konferencia eredményeként megjelent uniós jelentés példaként állította a magyarországi programokat a többi tagország számára. A programok finanszírozása azonban megoldatlan. A Szécsényi Gyerekesély Programnak – a Norvég Finanszírozási Mechanizmustól nyert támogatási időszak 2011. áprilisi lezárásával – bizonytalan a folytatása. A 2003-ban még modell-kísérletként elkezdett Biztos Kezdet Programnak, mely jelenleg csaknem 50 településen működik, ugyancsak nem látszanak a fenntarthatóságot és a további bővítést biztosító forrásai. Az ugyancsak európai forrásokból támogatott kistérségi komplex gyerekesély-programok fenntartása, illetve tervezett további kiterjesztése (a jelenlegi kormányzat 12 további kistérség bevonását tervezi ugyancsak uniós forrásokból) veszélybe került, lassan kifutunk a rendelkezésre álló időkeretből (2015-ben zárulnak a pályázati programok).
A program módszertani hátterét biztosító szakmai hálózatok jövője szintén a pályázati rendszer átmenetei, a rövidebb-hosszabb finanszírozatlan időszakok miatt bizonytalan. Az a veszély fenyeget, hogy a pályázati működés logikájából adódóan, a több év alatt kiépített regionális koordinátori, szakértői és mentori hálózatok megszűnnek, a kistérségek módszertani háttér nélkül maradnak. A programok folytatásához mindent újra kell majd építeni, mindent újra kell kezdeni.
„Kérdés, hogy hol és kikkel? Lehet-e megközelítőleg 350-400 ezer embert (a jelenlegi 12 kistérség, valamint a gyerekházzal rendelkező települések lakosainak száma), közülük körülbelül 80-100 ezer gyereket és családjaikat, velük foglalkozó intézményeket és szolgáltatásokat ismét megnyerni egy őket cserbenhagyó program számára? Hányszor lehet programot ígérni és projektlogikába belebukva félbeszakítani egy folyamatot? Nem kellene-e végre komolyan venni, hogy a szegénység elleni küzdelem hosszú és következetes beavatkozásokat, fejlesztéseket igényel? Nincs varázsvessző, amivel a probléma gyorsan kezelhető lenne. Az érintettek megrendszabályozásában kimerülő intézkedések sértik az alapvető emberi jogokat, alkalmatlanok a valós és tartós megoldásra és gyakran súlyosbítják a gyerekek helyzetét. Közgazdasági közhely, de mégis le kell írni: a gazdasági fellendülés még sehol nem oldotta meg automatikusan a szegénység kérdését.”
A szakemberek szerint a kormányzat társadalompolitikai priorításnak tekintett programjai költségvetési finanszírozás hiányában, a pályázati rendszernek kiszolgáltatva állnak. Ráadásul korlátok között, hiszen a pályázati rendszernek is csak a kormányzathoz kötődő elemei mozgósíthatóak, a magánszféra (non-profit és for-profit egyaránt) képviselői távolságtartók: szerintük itt kormányzati lépések szükségesek, a magánszférának legfeljebb kiegészítő szerepe lehet (de tapasztalataink szerint erre sem nagy a hajlandóság).
Ha ilyen jelentőségű társadalmi programokat kizárólag európai forrásokból és pályázati feltételek között lehet megvalósítani, akkor meg kell teremteni ennek a hosszú távú társadalompolitikai célokkal és fejlesztésekkel összhangban álló kereteit is – zárul az MTA Gyermekprogram Iroda közleménye.
