Csúcsforgalom Budapesten, beálltak a rakpartok, jön a hír, hogy a Margitszigetnél pedig valaki épp tiloson megy át. A Kopaszi-gátról induló rendőrjárőrnek tíz perce van, hogy tetten érje a szabálytalankodót, ám még szirénát sem kapcsol, csak „kiemel” és úgy suhan el a kocsisorok mellett.
A többséget utolérik. Fotó: Mihádák Zoltán / MTI
Már az sem mindennapos, hogy tíz perc alatt tetten lehet érni egy, a tilos jelzésen áthajtót, de egy közel kétezer tonnás uszállyal nehéz elosonni. A vízen vagyunk ugyanis, ahol a Dunai Vízirendészeti Kapitányság járőrei teljesítenek szolgálatot és alkalmanként „kiemelik” a hajót, vagyis teljes sebességre kapcsolnak.
„A Margitsziget budai ágát lezárták a hídépítés miatt. Ha egy hajós betévedne, komoly baleset is lehetne. A vízen a piroson áthajtás akár bűncselekménynek is minősülhet” – mondja Fekete Tamás alezredes, a fővárosi Vízirendészeti Rendőrőrs vezetője.
Az alezredes szerint azonban leginkább a kishajók vezetőire jellemző a szabályszegés. „Sok a vasárnapi vezető” – jellemzi a Dunán újra felélénkülő hobbi-motorcsónakázást. Épp ezért a vízi rendőri szolgálatban a legtöbb idő az ellenőrzéssel megy el, és kiterjed a versenykajakoktól a kabinos személyszállító hajókig minden vízi járműre.
Koccannak, ütköznek
Pontos statisztika nem készült, de az alezredesi tapasztalatból úgy tűnik, a hivatásos hajósokkal kevesebb a gond, „a vízen járó embereknél nincsenek nagy ügyek”, több a felelősségérzet. A komoly hajók esetében persze a kis ügy is súlyosnak minősül, egy-egy koccanás képes milliós károkat okozni.
A budapesti vízi rendőrökhöz tartozó, Váctól Ercsiig tartó – a ráckevei és a szentendrei Duna ággal együtt mintegy 150 folyam-kilométernyi – szakaszon a legutóbbi komoly hajóbaleset tíz éve történt, 2001 nyarán a német Bayern önjáró teherhajó horvát kapitánya „felejtette el” leengedni a hajó kormányállását és beleakadt a Lánchídba. Mással is megesik – mondhatnánk, ám a szórakozott kapitánynál elszíneződött a szonda, alkoholt inni pedig a vízen közlekedve is pont annyit lehet, mint az autósoknál – semennyit.
Közúti ellenőrzés. Fotó: E. Várkonyi Péter / MTI
A gyorshajtás viszont belefér, mivel nem is ellenőrzik, igaz vannak, akiket utol sem érnének. A jet-skisek közül a többség betartja a játékszabályokat, de néhányan sportot űznek abból, hogy meglépjenek a hatóságok elől – ez többnyire sikerül is, kivéve – amire volt már példa – ha a nagy menekülésben kifogy a benzin.
A leggyorsabb épp rossz
A rendőrök jelenlegi járőrhajói 250 lóerős benzinmotorral kergetik amúgy a magukról megfeledkezetteket, apró szépséghiba, hogy a kék villogós flotta többsége elmúlt 15 éves. Van ugyan egy motoros gumicsónak, ami nagyon gyorsan megy – mondják – ha éppen működik.
De hétköznap délelőtt a járőrözés nyugodtnak számít, így nem is kell extra sebesség. Kezdésnek becsorgunk a Lágymányosi-öbölbe, hogy a kora nyári fürdőzőket figyelmeztessük a mélységre. Ehhez nem árt tudni, hogy Budapest egész területén tilos a Dunában fürdeni, egyébként egyszerű a szabály: ott szabad fürdeni ahol nem tilos, továbbá ahol kijelölt fürdőhely van. A rendőrök – nem hivatalos – belső szabályzata úgy tartja, térdig bemenni a Dunába még elfogadható.
A hatóságok aggodalma nem véletlen, a folyó fővárosi szakasza hirtelen mélyül, néhol a part közelében is kilenc méter mélyen van az alja, a hidak és hajók keltette örvények pedig egy pillanat alatt lehúzhatják az embert.
Utolsó lélegzet
Az elmúlt évben húsznál is több vízbefulladást regisztráltak csak a Duna budapesti szakaszán, a járőrhajóban pedig ott ül velünk az a rendőr, aki – a társak statisztikája szerint – a legtöbb holttestet húzta ki közülük.
Mint mondja, mindannyiukat komolyan megviseli a több napos/hetes vízi hullák látványa, a halak és a hajócsavarok iszonyú pusztítást tudnak végezni. A hidakról ugrókat pedig nem is a fulladás, hanem a becsapódás és a tüdőt átszúró bordacsontok ölik meg.
Ember a vízben, csáklya a kézben. Fotó: Kertész Gábor / MTI
Van, hogy időben érkeznek, de a páciens nagyon elszánt, némelyekkel küzdeni kell, és volt olyan öngyilkosjelölt, aki a rendőrök láttán megpróbált mélyebbre úszni, szerencsére a rendőrök csáklyája mélyebbre ért és be tudták akasztani – a végül a pszichiátrián kikötő – páciens ruhájába.
Fekete alezredes szerint a vízbeeséses balesetek egy része annak is betudható, hogy a budapestiek nem ismerik a Dunát, sokan csak addig foglalkoznak a folyóval, amíg átkelnek rajta, miközben a víz elbírna nagyobb hajóforgalmat – és, ha tisztább lenne, jelentős fürdőéletet is. Addig maradnak az ellenőrzésre váró uszályok, kajakok és a Margitsziget partján napozó félmeztelen lányok.
