Elemzése azt a problémát járja körül, hol a helye a fejekben még ma is Trianonnak. Úgy véli, a „magyar társadalom a Trianonhoz vezető út egyes stációival éppen úgy nem nézett mind a mai napig szembe, mint a XX. század egyetlen más traumájának okaival sem. Ezért válhat a történelem a napi politikai küzdelmek martalékává. S minthogy a jobboldali, egyre agresszívebb sérelmi attitűddel, populista nacionalista retorikával szemben a baloldalon húsz éve semmiféle érdemi értelmezési alternatíva nem fogalmazódott meg, így az elmúlt évtizedben látványosan megváltozó, a jobboldal által alkotott értelmezési kerethez igazodott nemcsak a felnőtt lakosság, de a rendszerváltást követő generációk Trianon-képe is”.
Pedig egy 1976-ban végzett kutatás tanúsága szerint a lakosság hetven százaléka állította saját magáról, hogy „mély keserűséggel tölti el a trianoni békekötés”. Vagyis a diktatúra idején is merték a véleményüket vállalni.
A helyzet azonban azóta is alig változott. Ebből a szempontból különösen érdekes a fiatal generációk világlátása. „2009-ben egy hétszáz fős, a 18 és 30 év közötti generációt reprezentáló minta tagjait kérdeztük meg egyebek között arról is, mit tudnak és hogyan vélekednek Trianon előzményeiről, okairól és következményeiről. (A kutatásokat az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja végezte az NKA, a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Antirasszista Alapítvány támogatásával.) Miközben a mai huszonévesek átlagos iskolázottsági szintje jelentősen meghaladja a magyar lakosság átlagát, és a kutatás tapasztalatai szerint Trianon problematikája általában erőteljesebben foglalkoztatja őket, mint az idősebb generációk tagjait, a békeszerződéssel kapcsolatos konkrét ismereteik szüleik és nagyszüleik – egyébként ugyancsak meglehetősen hézagos – tudásszintjét is alulmúlja.”
Ezt példázza, hogy alig több mint egyharmaduk tudja, hogy a békeszerződést 1920-ban írták alá, tíz százalékuk egy évet tévedve 1919-et vagy 1921-et nevezte meg a szerződés megkötése éveként. „Közel egyharmaduknak – 31 százalék – fogalma sem volt az időpontról. A többiek pedig vagy lényegesen korábbi (az 1910-es évek eleje-közepe), vagy későbbi időpontokat (harmincas-negyvenes évek) neveztek meg a szerződés aláírása időpontjaként. A békeszerződést megelőzően a Magyar Királysághoz tartozó területeken mára kialakult etnikai viszonyokról ugyancsak meglehetősen zavaros kép él a fiatalok többségének fejében. Jelentős részük gondolkodásában az 1920 után elcsatolt régiók etnikai szempontból a valóságosnál sokkal homogénebb világként jelennek meg.”
S még egy megállapítás a felmérés következtetéseiből: „A Trianonnal kapcsolatos felelősséghárítást jelzi, hogy a huszonévesek több mint kétharmada meg van győződve arról, hogy a békeszerződésért mindent egybevetve kizárólag az országon kívül álló tényezők tehetők felelőssé. Negyedrészük úgy véli, hogy nagyjából azonos arányban osztoznak a felelősségben a háború nyertesei és a Magyar Királyság, és mindössze négy százalék azok aránya, akik szerint elsősorban az ország a felelős azért, hogy ilyen kedvezőtlenül alakultak a békeszerződés feltételei.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
