Nemrég zárták be az Educatio Kft. alatt, Vekerdy Tamás vezetésével működő Pedagógiai Alternatívák Irodája, a közoktatási törvény tervezete – enyhén szólva – nem kedvez a nem állami vagy egyházi fenntartású iskoláknak. Ebbe a trendbe illeszkedik az is, hogy államosítani akarják az első magyarországi alternatív gimnázium, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) fenntartását?
Én egyszerű tévedésnek tartom, hogy az állam meg akarja szüntetni az iskolát 23 éve fenntartó alapítványt és a tulajdonosi jogokat egy állami többségű nonprofit Kft. kezébe akarják adni. Úgy vélem, mindez a bürokratikus apparátus sajátos mechanizmusából fakadó baki. Nem látok semmilyen mögöttes szándékot. Az AKG fenntartója egy – még a rendszerváltás előtt, a Magyar Népköztársaság idején – létrehozott magánalapítvány. Már az is furcsa volt, hogy bekerült a decemberi – közalapítványokkal és alapítványokkal kapcsolatos időszerű intézkedésekről szóló – kormányhatározatba. Szerepelünk valamilyen állami listán, amelyen szereplő szervezeteket, úgy tűnik, nonprofit gazdasági társasággá akarják most változtatni.
Erről önök nem is tudtak, amíg a Magyar Közlönyben meg nem jelent?
Volt egy egyeztető tárgyalás hónapokkal ezelőtt három államtitkárral, a kuratórium tagjaival, cégekkel, ahol elmondta Gál András Levente, a KIM államtitkára, hogy ez a szándékuk. A kuratórium akkori elnöke, Vekerdy Tamás, az egyik minket támogató magáncég képviselője, és én is elmondtuk, hogy ez nem egy jó megoldás. Arra hivatkoztunk, hogy a jelenleg kialakult mechanizmusban az államnak – a hét alapító egyikének – nincs egyéni döntési joga. Április 30. volt a határidő a döntésre, nem történt semmi, azt gondoltam, hogy a dolgot levették a napirendről. Múlt csütörtökön kaptam kézhez a határozatot. Hozzáteszem, az állam 1996 óta egy fillért nem adott az AKG alapítványának. Mi megcsináltunk egy több mint egymilliárdos beruházást, amiben szintén nem vett részt az állam.
Mit tud most tenni az alapítvány, az iskola?
Azon vagyok, hogy megértessem a nyilvánossággal és a döntéshozókkal, hogy ez egy magánalapítvány, amit nem lehet csak úgy államosítani. Nem lehet azt mondani, hogy mostantól kezdve ez egy állami vállalat. Tudom, hogy egy létező határozatot már nehezebb visszavonni, mint azt megelőzni, de az a cél, hogy ne történjen semmi. Hangsúlyozom, hogy az AKG-t magát nem érinti az esetleges fenntartói változás, ez nem az iskoláról szól. Egyfolytában csörög a telefonom, szülők érdeklődnek, nekik is elmondom, hogy ez kizárólag a fenntartót érinti, ha érinti. Kétségkívül megnehezítheti a működést, de benne van a kormányhatározatban, hogy a változás az iskola működtetése céljából szükséges, a program nem változik. Szó nincs arról, hogy bántani akarnának minket. Persze mindenkinek eszébe jut az a sok minden, ami az alternatív pedagógiával történik, ahogy önnek is. De én őszintén azt gondolom, hogy a mi ügyünk arról szól, hogy véletlenül bekerültünk egy nagy bürokratikus verklibe. Ha nem így van, az baj, de erre nem is akarok gondolni.
Ha az állam nagyobb súllyal lesz jelen a fenntartói döntéseknél, akkor meghatározhatja az iskola működését is. Ettől nem tart?
Az alapítvány kuratóriuma 23 éve teljes autonómiát biztosít az iskolának. Nálunk például minden évben titkosan szavaznak a kollégák az iskolavezetésre. Ha bekövetkezne a változás, akkor meg kellene változtatni a szervezeti rendet, a működési formát. Ez egy önigazgató nevelőtestület. Nekem, a vezetőnek, nincs jogom egy csomó mindenre, amire más iskolában a vezetőnek joga van. Nem vehetek fel gyereket, tanárt, nem gyakorlok munkáltatói jogokat, a gazdasági, nevelési ügyekben is közös döntéseket hozunk.
Épp ez a működés változhatna meg, ha a fenntartó úgy gondolná…
Ez igaz. De nem látok sem ésszerű, sem ésszerűtlen okot arra, hogy ebbe bárki is beleszóljon. Az AKG az államnak pénzbe nem kerül, a rendszert magát nem zavarja. Egy évben 142 millió forintot kapunk állami normatívában, ez nagyjából havi 12 millió forint. Ehhez képest havi 14 milliót fizetünk be átlagosan TB-re, áfára. Tehát több adót fizetünk be az államkasszába, mint amennyi normatívát kapunk. Miért szólna bele bárki e működésbe? Itt volt egy 4 ezer négyzetméteres, lerobbant épület, és most van egy 9 ezer négyzetméteres gyönyörű, felújított iskola. Szerintem sem az állami apparátus, sem az oktatási sem a gazdasági tárca vezetői nem beszélnek mellé, amikor azt mondják, hogy ez jól működik.
Mondtak milyet?
Azon a bizonyos tárgyaláson Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár kijelentette az AKG-ról, és annak megalapításáról, hogy az a magyar pedagógiatörténet legfontosabb eseménye. Nagyon jól esett. Hoffmann Rózsával is sok mindenben dolgoztunk együtt az utóbbi két évtizedben, az egyetemről például ideküldött hallgatókat gyakorlatra. Nem fejezte ki soha, hogy averziója lenne az AKG-val szemben. Én tényleg azt gondolom, hogy az ügy mindössze egy bürokratikus véletlen.
Mit szólnak, mit terveznek a szülők, a gyerekek?
Minden évben küldök egy hosszú, részletes pénzügyi, szakmai, és egyéb ügyekről szóló beszámolót. Én ebben leírtam nekik, hogy volt egy ilyen államosítási szándék, és én erről azt gondolom, hogy csak tévedés lehet. Tehát tudtak már róla. Én nem akarok ellenállni, nem akarok semmilyen harcot, mert nincs rá szükség.
Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete minapi közgyűlésén úgy tudjuk, hogy – az új közoktatási koncepcióból kirajzolódó veszély miatt – az alternatív iskolákat önálló lobbitevékenységre, harcra szólította fel az érdekeik érvényesítése érdekében. Nem célszerűbb közösen fellépni?
Épp az ellenkezőjét mondtam. Államosítani akar, egységes rendszert akar kialakítani a kormány, de ebből nem zárja ki a kivételek lehetőségét. Ezt azonban nem normatív, hanem egyedi eljárásokkal akarja megoldani. Az a kockázat áll előttünk, hogy minden egyes „különutas” intézmény önjáró módon próbálja megszerezni, megőrizni a saját autonómiáját. Én épp arra hívtam fel a figyelmet, hogy vigyázzunk erre, és próbáljuk meg közösen, az egyesülettel együtt fellépni. De nem harcot hirdetnék meg, hanem együttműködést.
