„Vannak, akik szerint az oktatás rendszerét úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzéből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a gazdaság igényeihez igazítani. Vajon ön mit gondol?” Ez az egyik kérdés a mostanában a postaládánkban landoló úgynevezett „szociális kérdőívnek”. A kérdés mögött a Széll Kálmán Terv áll, s annak az a kitétele, amely megállapítja, hogy az oktatási rendszer egésze, s ebben a felsőoktatás is „távol esik a gazdaság és a munkaerőpiac tényleges igényeitől. „Az egyetemek, főiskolák tömegével és drágán juttatnak olyan diplomákhoz fiatalokat, amelyek nem segítik bekapcsolódásukat a munka világába”.
A Matolcsy-féle Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) ezzel és a konvergencia-programmal újra felülírta és 88 milliárddal megvágta az addig készülő – és addig is több sebből vérző –, Hoffmann Rózsáék által kidolgozott felsőoktatási törvénykoncepciót. A szakmai érvek elé helyezte a gazdasági megfontolásokat. Mindezt azzal indokolva, hogy nem illeszkedik a felsőoktatás kibocsátása a munkaerőpiac igényeihez. Nemrég az OktpolCafén Radó Péter hosszasan érvelt amellett, hogy mennyire légből kapott, leegyszerűsítő, és álságos az NGM ezen álláspontja, illetve a miniszterelnök ezen kérdése.
Nem a diplomások keresnek állást
A közvélekedésben szintén erősen gyökeret vert a diplomás munkanélküliség kiugróan magas szintje, az „elárasztják a munkanélküli hivatalokat a jogászok”-típusú érvelések. De vajon tényleg így van? Érdemes megvizsgálni a rendelkezésünkre álló adatokat.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai szerint a regisztrált álláskeresők 40 százalékának nincs 8 általánosnál magasabb képzettsége, a munkanélküliek csaknem harmada szakiskolát vagy szakmunkásképzőt végzett. A szakközépiskolai vagy technikumi bizonyítványt szerzők aránya 14,5 százalékos, a munkát keresők tizede csak gimnáziumi érettségit tett le. 2011 áprilisában a regisztrált állástalanok 5,3 százaléka volt csak diplomás, összesen 32 527-en.
Kis matematikai csúsztatással azt is mondhatnánk, hogy az iskolai végzettség fordítottan arányos a munkanélküliségi rizikóval. (Magas iskolai végzettség – kis rizikó, alacsony iskolai végzettség – nagy rizikó.) Kicsit árnyalja a képet, hogy Magyarországon a teljes lakosság körében 24 százalék körüli a felsőfokú végzettségűek aránya, míg az Európai Unió átlaga (a 25-34 éves korosztály esetében) 34 százalék.
Bevállaltuk, nem teljesül?
Az Európa 2020 elnevezésű uniós stratégia célként határozza meg, hogy a jövőben a fiatalok 40 százaléka rendelkezzen felsőfokú végzettséggel. Tavaly egész novemberig még büszkén nyilatkozta az oktatási államtitkár, hogy ezt Magyarország képes lesz elérni, de végül a kormány úgy határozott, hogy 30,3 százalékot írunk csak alá. Ezzel maradunk sereghajtók e tekintetben, még akkor is, ha elérjük a vállalt a szintet. A Matolcsy-féle kívánalmak (54-ről 30 ezerre csökkenő államilag finanszírozott hallgató évente) teljesítésével ugyanis még ez is kérdéses.
Az OECD 2010-es oktatásügyi jelentése szerint a képzettebbeket kevésbé érintette rosszul a gazdasági válság is. A munkanélküliség növekedését így sem sikerült elkerülni, de a különbségek a végzettségi szintek adatai közt nagyok, Magyarország pedig azon államok egyike, ahol kiugró a differencia. Amíg a diplomások munkanélküliségi mutatója alig több mint 2 százalékkal emelkedett 2008/2009-ben, addig az alacsonyabb végzettségűeké megközelítette a 11 százalékos növekedést.
Megjósolható milyen munkavállalóra lesz szükség?
Ki alakítja a felsőoktatást?
Jó lenne persze tudni, hogy milyen diplomásokra lesz szüksége 5-10-20 év múlva a munkaerőpiacon, de ezt nagyon nehéz ma megmondani – mondja Juhos Andrea karrier-tanácsadó, a DBM Magyarország ügyvezetője. Szerinte annyi biztos, hogy a műszaki és a természettudományi szakemberekre évek múlva is nagy szükség lesz.
Az a cég, amely nem tudja megmondani, hogy néhány éven belül milyen dolgozókra lesz szüksége, nem rendelkezik jövőképpel. Nagy munkáltatók például szakiskolákat támogatnak, ahol kiképzik a saját dolgozóikat. A felsőoktatásban is van több jó példa is erre: nem véletlenül támogatja a győri egyetem mérnöki karát az Audi, vagy a kecskeméti műszaki képzést a Mercedes, hiszen ott tanulnak azok az emberek, akiket majd alkalmazhatnak. Így szinte már az iskolapadból elkelnek a mérnökök. A műszaki végzettségűek közül manapság az építészmérnököknek a legnehezebb állást találni: hiszen nagyon sok ingatlanfejlesztési projekt leállt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy építészekre nem lesz szükség a közeljövőben, a gazdaság beindulásától függ.
Jogászok, mint jolly jokerek
Magyarország a szolgáltató központok hazájává kezd válni, ezek a cégek igen sok bölcsészt, kommunikációs szakembert szippantottak már eddig is fel. Szinte bármilyen diplomával be lehet jutni, ha jó a nyelvtudása a jelentkezőnek. Az angol elengedhetetlen, és ha mellé még járul egy „egzotikus” nyelvismeret is, akkor igazán nyert ügye van a pályázónak. Jogászokból Juhos Andrea szerint ugyan, úgy tűnik, túlképzés van, de mivel ez egy „jolly joker” diploma, nagyon sokféle munkát végezhetnek: elhelyezkedhetnek persze ügyvédként, de a közigazgatásban vagy a versenyszférában is. Így aztán csak hamis mítosz a sok munkanélküli jogász.
A kormány is tehet azért, hogy egyes szakok „felfussanak” – véli a karrier-tanácsadó. Az országimázs-építés része lehetne például az egészségturizmus, csak ehhez nagyon sok idegenforgalmi, vendéglátó-ipari és egészségügyi diplomás kellene. Ráadásul egy ilyen kampány nem egyik napról a másikra érik be, évek kellenek hozzá – ez idő alatt például ki lehetne képezni a megfelelő szakembereket. Azonban a munkaerőpiac és a gazdaság folyamatai nem négyéves ciklusokra, az egyes kormányok hatalmon töltött idejére esnek, ez sokkal hosszabb folyamat – tette hozzá Juhos Andrea.
A tanácsadó szerint például a pénzügy-számvitel egy kurrens végzettség, és általában a gazdasági diplomákkal egyszerű az elhelyezkedés Főleg akkor, ha neves egyetemen vagy főiskolán végzett valaki. „A cégeknek van egy ’listájuk’ arról, hogy mely intézményekből vesznek fel szívesen új munkaerőt, és melyek azok, ahonnan csak a legvégső esetben választanak. A feketelistás iskolák nevét azonban soha senki nem fogja elárulni” – mesélte korábban az fn.hu-nak. Lehet, hogy jobb lenne az új felsőoktatási víziók között azt is megvizsgálni, melyek ezek a feketelistás képzések, és mi az oka az alacsony színvonalnak.
