A felsőoktatási intézményi struktúra átalakításához idén már nem nyúl a kormány. Annak csak a lehetőségét fogják törvénybe foglalni októberig. Az „átalakuláshoz több idő kell: nem erőltetett menetben, pláne nem erőszakkal, hanem az érintettekkel együttműködve, alapos mérlegelés után kell majd határozni. Ahhoz, hogy a 2012-es tanév elindulhasson, a szükséges döntéseket októberig meg kell hozni. Ennyi idő alatt nem lehet az egész magyar felsőoktatás minden intézményére nézve átgondolt, hatástanulmányokkal, elemzésekkel alátámasztott struktúraátalakítást végigvinni” – mondta Hoffmann az origo.hu-nak.
Az államtitkár a Széll Kálmán Tervre hivatkozik (ami szerinte pontosan az, ami: vagyis terv, amely idővel módosulhat), amikor az interjúban szembesítették korábbi ígéretével, amelyben leszögezte, hogy az államilag támogatott keretszámok nem fognak csökkenni. Mint mondta, a diplomát szerzők számát nem akarják csökkenteni, csak az államilag finanszírozott keretszámokat. A 2012-es keretszámokról még nem született döntés, de várhatóan fontos szerepet játszik majd a támogatott szakok kiválasztásában, hogy azok mennyiben járulnak hozzá az ország fejlődéséhez – mondta.
A Corvinus Egyetem megszüntetésével kapcsolatban Hoffmann kijelentette, „az ott folyó képzés színvonalát, nemzetközi hírnevét pontosan ismerem: az ott folyó képzésre szükség van, ezért – ahogy mondtam – nem is fenyegeti megszűnés az egyetemet. Az pedig, hogy milyen módon működik tovább – így, ahogy most vagy más formában -, komoly tárgyalások után dől el”.
Felesküdtem, amiből következik, hogy fel sem merül bennem, hogy ne legyek figyelemmel a miniszterelnök, illetőleg a kormány kéréseire vagy az ország gazdasági helyzetére. Minden esetben igyekszem mérlegelni, meddig mehetek el anélkül, hogy az oktatásügy szakmai szempontjai sérülnének. Eddig nem kértek semmi olyat, amit vállalhatatlannak tartanék, jelentette ki az államtitkár, és megerősítette, hogy a pedagógus-életpályát olyan sarkalatos pontjának tartja a közoktatás-fejlesztési koncepciónak, amelyből „ha engednénk, fel kellene adnunk a céljainkat”. Úgy véli, életpálya nélkül nem teremthető meg a minőségi közoktatás. „Ehhez valóban ragaszkodni fogok – a jövő megalapozása érdekében.”
Hoffmann szerint csak látszat, hogy harcban áll az oktatásügy valamennyi szereplőjével. „Azok, akik szeretnék, ha nem én lennék az oktatásért felelős államtitkár vagy csak élvezik a bajkeverést, előszeretettel terjesztik, hogy inog a székem. Ez régóta ismert trükk a politikában. Ha a rosszul látók szerint inog is, én egyelőre nem szédülök. Addig maradok a pozíciómban, amíg bírom a miniszterelnök úr bizalmát s amíg esélyt látok arra, hogy megvalósíthatom azokat a terveket, amelyek miatt éppen engem és nem mást tiszteltek meg ezzel a nehéz, ám szép feladattal”.
