Az újbudai városvezetés másodrangú Cato-epigonként már ellenzéki kora óta hangsúlyozza: „A Zöld Pardonnak és a Café del Riónak pusztulnia kell!”. Végül győztek, visszafoglalják a Goldmann György teret, és jövőre lebontatják a bódékat és a színpadokat. A területet azonban nem sóval hintik be. Hídmúzeumot nyitnak a Rio helyén, a másik oldalon, a ZP romjain pedig országzászló mered majd az ég felé, mely az új alkotmány hatálybalépésének emlékhelye lesz. Csodás.
Pedig sokáig ez is csak egy tipikus káeurópai történet volt a sok közül. Organikusan kialakul egy szórakozónegyed az egyik hídfőnél, jó évtizeden át ellentmondásos, rosszul megírt szerződéssekkel, feltűnően csekély bérleti díjakkal, ám alapvetően békésen, mi több, óriási sikerrel működik a két szabadtéri óriáskocsma, melyeket növekvő népszerűségükkel arányosan egyre inkább eszközként használ a kerület mindenkori vezetése politikai szándékaihoz. A szórakozóhelyek próbáltak ugyan jóban lenni mindkét politikai táborral, ám közben eszükben sem volt rendbe tenni/tetetni szerződéseiket, és olyan ostoba hibákat vétettek, mint hogy engedélyek nélkül húzták fel néhány épületüket.
Az ilyesmire persze még nem kapnánk fel a fejünket, a sztori ott kezdett izgalmassá válni, mikor április 21-én a képviselő-testület éppen akkor döntött a ZP és a Rio jövőjéről, mikor az Irie Maffia telt házzal koncertezett a Goldmann György téren. Tragikomédiába pedig ezzel a groteszk országzászlóüggyel fordult át végérvényesen.
Próbálom megérteni, hogy ez kinek és miért jó, de egyelőre nem látom a válaszokat. Csak nézzük meg az árbocállítás anyagi vonzatait. A Diósdi Országzászló Alapítvány éves beszámolója például megtalálható a zászló honlapján (mert az is van neki). Eszerint tavaly bő 11 millió forintot költöttek (közadakozásból) az emlékhelyre. Ennek nagy része természetesen a kialakítás volt, hiszen ahogy Hisnyay Heinzelmann Béla, a Diósdi Országzászló Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, egy ilyen, 40 méter magas,
Országzászló Óbudán. Fotó: fn.hu
Makovecz által tervezett zászló a hozzátartozó parkkal együtt legalább 24-25 millió forintba kerül. Ehhez jön még a fenntartási költség, ami, ha egy országzászló meg akar felelni „a zászlószövetek színjellemzőiről és színtartóssági követelményeiről szóló MSZ 1361-1988 szabványnak”, akkor tisztítani kell háromhavonta, cserélni évente, gondoskodni kell „az árboc környezetének esztétikus és lobogóhoz méltó kialakításáról, tisztán tartásáról, karbantartásáról”. Úgyhogy ez is belekerül néhány százezer forintba évente, ha rongálnak, akkor még többe. Persze ne legyünk kicsinyesek, a karbantartás nem nagy tétel. Csak ha összevetjük azzal, hogy ebben az évben a Café del Rio és a Zöld Pardon 38-38 millió forintot fizet be a kasszába, akkor érthetetlen, hogy a 25 milliós országzászlót miért pont a bevételt termelő szórakozóhelyekre kell felhúzni. És akkor a hídmúzeumról még szó sem esett.
Ahogy arról sem, hogy a „nemzet egysége”, az új alkotmány emlékhelye helyett vajon mit fog szimbolizálni az országzászló azoknak a fiataloknak, akiknek a kedvenc szórakozóhelye szűnik meg. Egyszerűen érthetetlen, miért is nem érdeke egy önkormányzatnak, hogy rendes szerződésekkel, hosszú távra biztosítsák egy szórakozónegyed prosperálását.
Vajon miért nem tanul a kormányzópárt az eddigi hibáiból, és miért nem jön rá, hogy a betonbiztos kétharmad ellen a sajtó és az ellenzék kinevettető képessége a leghatásosabb fegyver? Mindenesetre megbízható rendszerességgel szállítják hozzá az elsőrangú muníciót.
