A nem megfelelően művelt területeken a csapadéklefolyás és a talajpusztulás nemcsak a talaj termőképességét, hanem a vízgyűjtők vízkészletének vízminőségét is veszélyezteti. A Syngenta MARGINS programja legfőbb küldetésének tekinti, hogy olyan ún. Jó Mezőgazdasági Gyakorlatokat dolgozzon ki és osszon meg a termelőkkel, amelyek megállítják a talajpusztulást és csökkentik a vízlefolyást a mezőgazdasági területeken.
A MARGINS projekt a 2003-ban, az EU Life-fal közösen indított SOWAP talaj- és vízvédelmi programra épül, amely az egyes talajművelési módoknak a talajpusztulásra, a talaj vízmegtartó képességére, valamint a megművelt terület növény- és állatvilágának sokszínűségére gyakorolt hatásait vizsgálja.
A kísérletek a Kis-Balaton mellett, a Zala folyó vízgyűjtő területén kerültek kialakításra. Ez a terület táplálja és frissíti fel a Balaton vizét. A környék dombokkal tarkított, változatos felszínű táj, ahol a fő talajtípus a barna erdőtalaj. A térségre jellemező a talajpusztulás, a gyakori esőzések és a talajművelés következményeként gyakran alakulnak ki eróziós árkok. A kísérleteknek Plótár István dióskáli családi gazdasága ad helyet, emellett ők végzik a nagyüzemi munkákat is. A programok kutatási vezetője az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete.
A SOWAP kísérlet során a hagyományos (forgatásos talajművelés) és a talajkímélő művelés hatásait hasonlították össze. A program eredményeként talajkímélő művelésben a csapadék beszivárgott a talajba és nem folyt el a területről, amelynek köszönhetően a talajveszteség tizedére csökkent. A giliszták száma hatszorosára növekedett, a talaj CO2 kibocsátása pedig harmadára csökkent. A területek madárlátogatottsága megháromszorozódott. Hosszú távon a kímélő művelés költségei – a kevesebb műveleti forduló eredményeképpen – 15%-kal kedvezőbbek voltak, mint a forgatásos művelésé. A terméshozamok az első években alacsonyabbak voltak a talajkímélő művelésben, a harmadik évtől a hozamok azonban elérték, majd kissé meg is haladták a talaj-forgatásos művelés hozamait, így a jövedelmezőség szempontjából felülmúlták a hagyományos művelést. A hosszú távon elért terméstöbblet nemcsak a talaj jobb vízmegőrző képességének, hanem az évek során folyamatosan javuló talajszerkezetnek és mikrobiológiai aktivitásnak köszönhető. A program legfőbb gyakorlati eredménye, hogy Plótár István és családja nagy területen tért át a kímélő talajművelésre az elmúlt években.
A MARGINS program azt vizsgálja, hogy a talajkímélő művelés és a vetett növényi szegélyek minként csökkentik a víz- és talajeróziót, továbbá hogyan védik meg a felszíni vizeket a talajszennyezéstől és mezőgazdasági kemikáliáktól.
Talajkímélő műveléskor a növénymaradvánnyal borított, durva felszín segít védeni aza talajeróziótól. 2010-ben a rendkívüli esőzések egyértelműen bebizonyították, hogy a talajkímélő művelésű területeken a hagyományos művelésűvel összehasonlítva 4%-ra, a vetett növényi szegélyeknek köszönhetően pedig felére lehetett csökkenteni a 10%-os lejtős területen a víz- és talajlemosódást. A szegélyterületek egyszerre több feladatot is ellátnak: a vizek védelme mellett táplálkozási lehetőséget is nyújtanak a rovaroknak, növelve ezáltal a mezőgazdasági környezet biodiverzitását.
A különböző mezőgazdasági technológiai elemek együttes alkalmazása új lehetőségeket teremt. A gyakorlatban már széles körben alkalmazott talajvédő művelési módok és a növény-szegélyek együttes alkalmazása egymás hatását erősítik a talaj- és vízvédelemben. A Syngenta MARGINS programja kipróbálja az egyes gyakorlati módszereket, méri az eredményeket, és lehetőséget teremt ezek bemutatására gazdálkodók, szaktanácsadók és más érdekeltek részére.
