Nem lehet a létminimum negyedéből megélni, ezt kellene reggel, délben, este üvölteni – mondta Ferge Zsuzsa a „Megszólalunk” című konferencián pénteken, az értelmiség felelősségéről szólva. Valahol ez van a romakérdés mélyén is – tette hozzá.
létminimum
75024 forint volt a létminimum 2009-ben a Központ Statisztikai Hivatal számításai szerint. Aki persze gyermeket is eltart, az nem jött ki ennyiből: annak 123 790 forintra volt (lett volna) minimum szüksége (háztartás egy felnőtt egy gyermekkel). Egy 2 felnőtt, 2 gyermekes háztartás létminimuma 217 570 forint volt.
Ezekben az összegekben értelemszerűen nem szerepel a törlesztőrészletek tételei, illetve az azóta bekövetkezett pénzromlás hatása sem.
„A létminimum olyan értékösszeg, amely biztosítja a folyamatos életvitellel
kapcsolatos szerény – konvencionálisan alapvetőnek minősülő – szükségletek
kielégítését” – így szól a statisztikai hivatal meghatározása.
Korábban miért tudtak együtt élni a magyarok a cigányokkal Gyöngyöspatán, s más falvakban, és most miért nem? – kérdezte. A kutató válasszal is szolgált: ennek oka az állam által folytatott politika, amely leírt 1-2 millió embert. Ferge az alsó jövedelmi régiókra utalt, ahol a romák durván túlreprezentáltak. Hogy mi is a lényegi különbség a nem cigány és a cigány szegény között, arra Csongor Anna világított rá rendhagyó előadásában: előbbieknek nem kell félniük, hogy szélsőjobboldali rohamosztagosok zaklatják őket – amint az Gyöngyöspatán megtörténhetett.
Hogy hogyan is folyik az 1-2 millió ember leírása a gyakorlatban, abba betekintést nyújtott – többek között – Vucskó Bernadett előadása a közmunka átalakításáról. Az új rendszerben több ember – mintegy 220 ezer – dolgozik kevesebbet (részmunkaidőben) kevesebb pénzért, és rövidebb ideig (általában 2-4 hónapig). Vucskó fölvetette: vajon megéri-e havi 33 ezer forintért ruhákat venni, bérletet váltani a munkába járáshoz? Az előadó arra is fölhívta a figyelmet, hogy akadnak régiók, ahol az egyetlen munkalehetőség a közmunka, így pusztán ezzel az intézkedéssel – a családtagokat is számítva – százezrek megélhetését lehetetlenítették el.
Ehhez azonban társultak, társulnak más intézkedések is, mint például egyes szociális transzferek (például: családi pótlék) befagyasztása, a segélyrendszer eddigi – s a továbbiakban is várható – szigorításai, amelyek egyre mélyítik a gyermekszegénységet – derült ki Darvas Ágnes és Farkas Zsombor előadásából.
A gyermekszegénységgel kapcsolatos kormányzati politika irányában világosan kivehető a büntető-rendszabályozó jelleg – mondta Farkas.
Ferge Zsuzsa később a témához kapcsolódva elmondta: a legújabb számítások szerint a gyermekszegénység már közelít a 40 százalékhoz. Hozzátette: az a politika, amely a kötelezéssel és a büntetéssel igyekszik kezelni a szegénységet és a munkanélküliséget, azt mutatja, hogy nem az emberek a fontosak a kormány számára.
A “gyöngyöspatai modell”. Fotó: MTI
A kutató hangsúlyozta: a jelen társadalompolitikai irány nem az Orbán-kormánnyal kezdődött, ő maga a korábbi kormányokkal is „perben-haragban” állt (a rokkantnyugdíj-rendszer felülvizsgálata, a segélyrendszer szigorítása a Bajnai- és Gyurcsány-kormányokhoz kötődik – mint írtuk korábban.)
az előadások diái
A konferencián elhangzott előadások prezentációi letölthetők a Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület honlapjáról.
A tudós – egykori tanítványával, a társadalomkutatóból íróvá lett Závada Pállal beszélgetve – elmesélte: nem értett egyet Szelényi Ivánnal (az országból a 70-es években elüldözött, nyugaton viszont karriert csinált szociológussal), hogy mindig mindent ki kell mondani. Ferge visszatekintve úgy értékeli – bár időről időre mennie kellett egy-egy munkahelyéről -, hogy a hatalommal együttműködve próbált meg eredményeket elérni életútja során.
Persze gyakran nem sikerült eredményt elérni. Ha javasolt valamit, néha történt valami, de inkább nem. Valamiféle válasz azért volt – most már azonban válasz sem érkezik a felvetésekre, mintha csak a falnak beszélne – mondta a tudós.
nagy hatású apróságok
Egyes részérdekek képviselői hatékonyabban megszervezik a kommunikációjukat, s így erősebben képesek befolyásolni a közvéleményt, mint a szélesebb tömegek érdekeit képviselők – ezen igazságot is szemléltette a szociálpolitikusok rendezvénye.
Egy vállalkozói érdekképviselet konferenciája, amely az adók csökkentése és az állam leépítése mellett tör lándzsát, szinte biztos, hogy sok és pozitív sajtómegjelenést kap.
Egy az állam leépítése elleni, a szegényekért szót emelő konferenciánál erre már kevesebb az esély. Miért is?
A vállalkozói érdekképviselet konferenciája valószínűleg az átlagos újságírónak megfelelő időpontban és helyszínen történik, interjú készíthető az előadókkal, és persze roskadoznak a büféasztalok. Borítékolható, hogy következő nap megjelenik legalább egy-két olyan szalagcím, hogy terpeszkedik rajtunk a kövér állam – vagy valami hasonló.
A szociálpolitikusok viszont péntek délutánra szervezték a rendezvényüket, a külvárosba. Ennek általában annyi hozadéka van, hogy jó a parkolási lehetőség – itt ennyi sem volt. Az autók a járdán, a füvön várakoztak, az eseménynek helyet adó intézmény melletti (üres) parkolóba nem lehetett beállni – s lehetne sorolni tovább az „államleépítő” rendezvénnyel szembeni különbségeket.
Nem pusztán erről a rendezvényről van szó, általánosabb a jelenség. Míg egyes részérdekek képviselőinél van igény, pénz, szakértelem a közvélemény befolyásolására, az általánosabb érdekek megjelenítőinél nincs. Apróságokon is múlik, mi jelenik meg az újságokban, hogyan alakul a közvélemény, és miként működik a demokrácia.
